illusztráció: Rimán Dorottya: Mongol varázslat (Gödöllői Fotós Kör)
A szómágia régi emberi rítus. A varázsló – vagy sámán – szertartása szimbolikussá vált, a cselekvés helyét mágikus szavak vették át. Egyes mítoszi hősök énekükkel tudták alakítani környezetüket. A monoteista hit istene a szó erejével: igével teremtette a világot, és bele az embert. Az író szövegből alkot irodalmi valóságot. A cselekvés – a társadalomban különösen – nem szimbolikus rítus, hanem a külvilágban változást előidéző aktus. A társadalmi cselekvés az emberek szükséglet-kielégítésének eszköze és/vagy feltétele, amely érdek és/vagy kényszermotivált, de magába foglalja a másokra hatás, és a másokhoz való igazodás igényét is. Bármely tettekkel kapcsolatos terv alapértelmezésben tartalmazza a végrehajtás igényét. A megvalósítás külön hangsúlyozása elértékteleníti, hitelteleníti az elhatározás komolyságát. Csak a felvállalt, elvégzett, tárgyiasult, mások által anyagi értelemben is megtapasztalható, változtató tettek sora cselekvés, az igehirdetés nem az.
Nincs olyan fontosember-interjú, amelyben a megkérdezett el ne mondaná, mennyire lényeges számára, hogy együtt legyen a családjával. Ez a kijelentés többnyire akkor hangzik el, mikor már kiderült, hogy a sikere odaadó, komoly munka eredménye, ami minden idejét lefoglalja. Többnyire az is kiderül, hogy a szükséges jelentős, olykor erőfeletti erőfeszítések miatt alig marad ideje másra. Esetenként arról is szó esik, hogy egyáltalán nem marad szabadideje. Ilyenkor a nyilatkozó már olyan hősként tűnik fel, aki feláldozza magát a munka oltárán. Ekkor logikusnak tűnik a következtetés, hogy nem jut ideje szeretteire sem. Érdemes belegondolkodni abba is, mit jelent az, hogy szabadidő. Mitől, milyen kényszertől, rabságtól szabad? Csak nem a munkának nevezett tevékenységtől? Az is megfontolandó, hogy a családdal milyen időt töltünk. Szabadot? Hogyan nevezhető legfontosabb társadalmi alapegységnek egy olyan közösség, amire csak akkor jut idő, ha marad szabad? És egyáltalán, kategorizálható-e a valódi jelenlét ideje?
Kevés ártalmasabb félreértés van, mint azt gondolni, hogy az élet értelme a munka. A „becsület és dicsőség” jegyében végzett munka nem természetes. A munka az embernek jóval több teher, mint amennyit a létfenntartása indokolna. Az oroszlán, ha nem éhes, nem vadászik. Ez különösen igaz a hím oroszlánra, aki, ha teheti, inkább a nőstényekkel vadásztat. Az emberek azért dolgoznak – csinálnak olyasmit pénzért, más hasznára, amire nekik közvetlenül nincs szükségük –, mert a mai világban így tudják biztosítani a megélhetésüket. A középkorban egy jobbágy, akinek eszébe sem jutott, hogy vannak emberi jogai, lényegesen kevesebb időt töltött munkával, mint egy mai “munkavállaló”. A természet bizonyos javakat ellenszolgáltatás nélkül ad. Ezt a társadalom is képes megtenni, mert az ember jóval többet tud teremteni, mint amire szüksége van. Nem a jövedelem, még csak nem is a “munkahely” a lényeg, hanem a megélhetés. Munkakényszer helyett, mindenkinek elegendő megélhetést biztosító társadalomra lenne szükség, ahol az emberek az elidegenedett munkától megszabadulva tehetnének – akár jót is – egymásért.
Tagadhatatlan, hogy a félbehagyottság nemkívánatos.Valamit sikeresen befejezni tudni dicséretes dolog. A grafológusok szerint, az i-ről hiányzó pont figyelmetlenséget, feledékenységet jelez. A „felteszi az i-re a pontot” szólás az elvégzett munka sikeres befejezésére utal. A dolog szépséghibája esetünkben, hogy az idézett mondat a tisztifőorvostól származik, aki nagy valószínűséggel azt akarta mondani, hogy nem a mostani járvány ölte meg áldozatait, hanem az csak befejezte a munkát, mert az elhunytak egyébként is halálos betegek voltak. Filozófiailag igaza lehet, hiszen az élet maga – ha tudomásul veszi valaki, ha nem – halálos kór, amibe eddig még mindenki belehalt. De jó-e „dicsérni” a korona vírust, hogy okos és figyelmes, hiszen megtalálja a pontatlan i-ket? Az igazi inkább az lenne, ha az illetékes úgy fogalmazna, hogy abból kiderüljön, nem a vírussal mutat empátiát, hanem áldozataival, és az a törekvése, hogy egyéb bajok ellenére, minél tovább megóvható legyen minden élet. Mert inkább maradjon az i pont nélkül, minthogy bárki idő előtt meghaljon.
Nem saját jószántamból tartom jövedelmemet bankban. Bankszámla léte számtalan helyen alapfeltétel. A bankban pénzt elhelyezni ma költségekkel jár. A saját pénzkezelés éppúgy költség, mint a használat, miközben a bent tartott pénzért a bank gyakorlatilag nem fizet kamatot. Érthetetlen, miért fogadja el mindenki ezt a helyzetet. Saját havi bankköltségem, kölcsönpénz használat nélkül is, közel annyi, mint a havi mobilszámlám. És ezért nem kapok semmi olyat, amit én magam kértem. Ebbe a környezetbe érkezett az azonnali átutalás, ami egyszerű manipulációs szemfényvesztés. Mióta létezik piac és pénz, az azonnali, közvetlen áruért/pénzért pénz/áru csere jól működik. Eddig volt pofátlanság, hogy a vevő és az eladó közötti mozgása közben a bank használta a pénzt, és még szolgáltatási díjat is felszámolt érte. Az azonnali átutalást készpénz visszaszorító eszköznek hirdették, de valódi célja a közbeiktatott, bonyolító, központi állami rendszer mind teljesebb felügyelete magán pénzügyeink felett, és nem a szolgáltatás értéknövelése.
Sok embernek nagyon szelektív a valóságérzéke. Ennek oka lehet élethelyzetük. De azoknak, akik valamilyen szinten képesek értelmezni az őket körülvevő világot, ez nem elnézhető. A létező, elidegenedett bérmunkára épülő piacgazdaságban nem lehetséges a felhasznált áruk és szolgáltatások szelektív erkölcsi megítélése. A méltányosnak nevezett üzlet közönséges porhintés, aki azt hirdeti, nem igazán hiteles. Transzparens felügyelet nélkül ma nem elképzelhető olyan termelés, ahol hitelesen érvényesülni tud a méltányosság. A méltányosan előállított kávé nem tud méltányosan eljutni a fogyasztóhoz. Sok kiszolgáltatott dolgozó kezén megy keresztül. Egy személygépkocsit sem a munkájukat élvező, alkotó emberek állítanak elő, hanem bérmunkások. Miért pont egy színielőadás – ami a színészek pénzért végzett munkájának terméke – lenne kivétel. Mennyire tekinthető hitelesnek egy ing, ami gyerekmunkával, vagy egy okostelefon, ami a környezetet szennyezve készül, vagy éppen az értelmiségi, aki csak a neki szembejövő dolgok természetén fanyalog?
illusztráció: Rimán Dorottya: Mongol varázslat (Gödöllői Fotós Kör)
