Nekem Apám mindig azt mondta: történjék bármi, nem kell gatyába szarni. Ezt egy életre megjegyeztem.

Hat és fél évesen félni is csak Estilától féltem. Egyrészt, mert személyesen soha nem láttam – a magas kerítés eltakarta -, másrészt, mert rekedtes, borzongató hangjától a hideg is kirázott. Pedig ez az Estila naponta, rendre megjött úgy öt óra tájban.

Ő biztos senkitől sem félt, mert már messziről kiabálta:

• Jön az Estila, itt az Estila!

Ilyenkor húgommal együtt rohantunk Anyánkhoz, bújtunk mögé, mint a riadt malacok. Ő pedig nyugtatgatott minket, hogy nem kell félnünk, mert igaz, hogy ez egy rettenetes boszorkány, de csak a rossz gyerekeket fogdossa össze. Mert kell neki a pénz, amit a cirkuszos cigányoktól kap értük. Azok meg kötéltáncra, oroszlánidomításra fogják őket, és száraz kenyéren tartják mindet.

Mondhatom, a dolog teljesen bevált. Ha rosszalkodtunk, Anyánk csak megjegyezte: ma este behívja Estilát, és megalkuszik vele a bőrünkre.

Aztán, már évekkel később, egyszer elszólta magát és kiderült, hogy szegény Estila csak egy rikkancs volt, aki így kínálta az Esti Lap-ot.