Ujj Béla bejegyzései

Ujj Béla: Kecskevágás

 

Ujj Béla: Pásztor

 

 

 

 

 

 

 

 

Kecskevágás

(önbeszély)

A férfi nem kedveli sem a mindennapok gépies rohanását, sem az úgynevezett üdülés mesterkéltségét. Mégis úgy döntött, hogy elmegy a hegyekbe egy hétre. Ha idegen helyeken jár, szereti megtapasztalni a helyi életet. Nem akar turista lenni sehol. Valami olyasmit kívánt most is, legalább enni, amit a helyiek szoktak. Így jutott el a gondolatig, hogy kecskehúst szerez. Hogy hozzájusson, ki kellett mennie hegyi pásztorokhoz. A felkeresett szállás egyszerű, de praktikus. Kívül vakolatlan téglafala van és hullámpala teteje. A kéménycső a sparheltből egyenesen töri át a plafont a tetőgerinc fölé kinyúlva. Az építmény dombtetőn áll. Padlószintje kétlépcsőnyivel magasabb a környező köves talajnál. A hegyről a völgybe lefutó vízfolyások elkerülik. A kilátás minden irányban pompás. Az állatokat befogadó pajtára és a mellette lévő színültig telt, hosszú szénatárolóra felülről tekinthet rá az ajtón kilépő. A ház mellett egy öreg, viharvert, félig kiszáradt szilvafa áll. Néhány méterre, még mindig a dombtetőn, egy ól árválkodik, kerített előrésszel. Idő marta deszkából van, törött hullámpala maradékokkal gondosan lefedve. Üres, mert a disznók szanaszét kóborolva legelnek a környéken. Az egyik, jól megtermett koca, éppen előcsörtet a közeli bokros tölgyerdőből. A baromfik a szénakazal körül kapirgálnak. Első látásra túltengnek a jól megtermett kakasok. Lehet, hogy a tyúkok lepihentek már. A gazda testes asszonya beinvitálja az érkezőt a házba. Hellyel kínálja. A fal mellett két ágy. Középen faasztal hokedlikkel. A tűzhely melletti hátsó ablakból látszanak a legelésző lovak, és két szekér is. A dombgerinc óllal átellenes oldalán, a jó húsz méterre lévő fészer dugig van aprított fával. Mellette árnyékszék. A betérő az ajtaján kivágott szív alakon át éppen a pajta mellett befutó, a házhoz vezető kocsiutat látja. A már csípősen hideg őszi idő ellenére, az érkezők láttán tárva az ajtó, mellette két kutya hever összegömbölyödve. Csak a szemükkel követik a vendéget. A gazda még nincs itthon, de hamarosan érkezik majd a nyájjal. A férfi azért jött, hogy levágjanak neki egy kiskecskét, amire gusztusa támadt. Reggel már járt itt, akkor estére ígérték neki a gidaölést. Még csak késő délután van. De a nap már lefelé tart, napok óta most először néz ki az eget eltakaró felhők alól. Narancsos fényű csíkot fest a horizontra. Fénye meg-megcsillan a tetőpala végén kisarjadt, vékony jégcsapokon. A házban hallani a tűz pattogását. Csönd van, alig esik néhány szó az időközben előkerült pálinka mellett. Egy idő múlva kintről kutyaugatás és csilingelés hallatszik. Az ól mögött élénk áramlással ömlik lefelé a meredélyen a nyáj. A pajta alatti völgybe tart. Érkezik a gazda is. Nagydarab, csontos, tagbaszakadt, élénkszemű, ötvenes éveiben jár. Kicsit meglepődik, hogy a reggeli látogató tényleg eljött az állatért. Kezet rázva rögzítik, hogy valóban kell a kecskehús. Ez alatt a birka és kecske sereg, kutyáktól kísérten, elvonult mellettük. A húsvásárló csak akkor nézi meg jobban a nyájat, amikor a gazda elsiet utána. Néhány fekete bárányon akad meg a szeme. Azt hitte nagyobb ritkaság a sötét jószág. A menet végén a kecskék haladnak, ők tűnnek el utoljára a szeme elől. Nem kell sokáig várni. A gazda hamarosan felbukkan az állatokat elnyelő völgykanyarból, egy a vállán átvetett, fehér kecskével. A férfinak a jelenet, háttérben a lemenő nappal, bibliainak tűnik. Az állat szemrevalóan gömbölyű és izgatottan mekeg. Mire előkerül a kés, éppen lemegy a nap. A halál gyorsan és begyakorlottan érkezik meg az elvágott nyakú állathoz. A kifolyatott vért felisszák a közben odagyűlt kutyák és disznók. A gida hamarosan az öreg szilvafa fejmagasságú ágán lóg már. A hátsó lábak inai közé vágott nyílásokba beszúrva bot kerül. A bot közepére tekert láncon akasztja fel a gazda az állatot a már sok hasonlót látott szilvafára. Közben sötét lesz. Világítani kell a nyúzáshoz. Gyakorlott vágások és sallangmentes ujjmozdulatok nyomán a bőr a fejjel együtt lekerül a testről. Majd jól irányzott dobással felrepül egy magasan fekvő faágra. A nem kívánt zsigereket azon melegében felfalják az ebek. A hasznos belsőségek egy időközben előkészített tálba gyűlnek. Utolsó mozzanatként a gazda a gerince mentén, erőteljes rövid mozdulatokkal, kettéhasítja a lekopaszított, kiürített testet. A felfüggesztésre használt hátsó paták levágása után a két fél, vízzel leöblítve, szintén a tálba kerül. Ezzel vége is a kecskevágásnak. Miközben a férfi kiszámolja a fizetséget, nézi a gazda cserzett arcát, amint kezet mos. Arra gondol, hogy tudása már több ezer éves gyakorlat. Elköszönnek, megrázzák egymás kezét. Kicsit még véres a kézfogás. A hús a földúton várakozó kocsi csomagtartójába kerül. A férfi egy pár pillanatig irigyli a pásztort, aztán már csak a gidasültre gondol.

Ujj Béla:Törpeesszék a szeretetről

zr023

illusztráció: Horváth Piroska

Szeretethaszon

Immár két évezrede tart a kísérlet a szeretet világának megteremtésére. Ha optimistán fogalmazunk, arra hívjuk fel a figyelmet, hogy a próbálkozás még folyik. Ha pesszimistán, akkor arra, hogy nagyon kevés az elért eredmény. A kísérletből, kereszténységként, világvallás lett. A haszonra törekvés csak néhány évszázada mozgatja tetteinket. De akárhogyan is nézzük, ma ez határozza meg mindennapjainkat. Kapitalizmusként egyeduralkodó lett életünkben. A szeretet mindenekfelett álló ideájáról, mindenki, aki másokhoz szól, kívánatos emberi viszonyként prédikál. De kevesen gyakorolják. A haszonra való törekvés elvének elsődlegességéről, a másokat befolyásolni akarók, szinte soha nem nyilatkoznak meg nyilvánosan, de tudomásul veszik és használják. Hirdetik, és nem cselekszik. Elhallgatják és alkalmazzák. Akik a szeretet hasznáról papolnak, valójában a haszon szeretetéből élnek. Ha helyére akarjuk tenni a dolgokat, újra meg kell neveznünk őket, régi jelentésükben gyakorlatuk fenntarthatatlan. Ujj Béla:Törpeesszék a szeretetről bővebben…

Ujj Béla: Író-író találkozó Nőtérfél a könyvtárban

IMG_3160

A múzeumok éjszakáján, vagyis inkább estéjén, mert éjszaka dolgoznom kellett, az IRKA gödöllői írókör rendezésében, író – olvasó találkozón vettem részt. Három, nálam fiatalabb, de már nem ifjú szerzőnő Vécsei Rita Andrea, Palágyi Ildikó Brigitta, Somogyi Aranka volt a vendég. Kettőjüknek már jelent meg verses kötete, a harmadiknak megjelenés előtt van egy kisprózája (amit ő kisregénynek nevez). A megismert művek vegyesen hatottak rám. Volt pillanat, amikor bosszantott az elhangzott szöveg aktuális szöveg elvárások szerintisége, de voltak jobb mondatok és érdekesebb lírai képek is a felolvasottak között. Legérdekesebbnek, a nem túl szellemes és mérsékelten egyedi moderáló kérdések (Kabai Lóránt) rései közül valahogy mégis kikandikáló, a nagyon különböző szerzőket írásra késztető motivációk eltérésében is valahogy megtalálható azonos írás indíttatást találtam. Azt hogy a szöveglétrehozás mindhárom szerzőnek egyféle terápia. Ugyanakkor a “betegségük” amire alkalmazzák, nagyon eltérő. Egyik négy gyerekes bíró, másik másból élő kommunikáció-magyar szakos bölcsész, a harmadik programozó matematikus arany fokozatú lakás értékesítő. Láthatóan nem kielégítő számukra az elérhető hétköznapi élet, az írással tágítják saját létterüket. Hiányérzetük azonban teljesen különböző, még női mivoltuk sem teszi közössé, bár az mindhármuknál meghatározó. Náluk is igaz, hogy az írás éltet (kiadva és kiadatlanul egyaránt). Bár a hallgatóság a végére erősen megcsappant, szinte kizárólag az írókörre korlátozódott,  számomra elgondolkodtató este volt.

http://www.muut.hu/?p=18490    Vécsei Rita Andrea: Egy reggel futni kezdek

https://www.irodalmijelen.hu/2016-jul-30-1336/milyen-legnobb-no   Vécsei Rita Andrea versei az Irodalmi Jelenben

http://www.muut.hu/?p=18389    Somogyi Aranka: Testmértan

http://www.muut.hu/?p=18462     Somogyi Aranka: Hajnal
S. A.: Testmértan, Műút-könyvek, 2016, 51.

http://www.muut.hu/?s=pal%C3%A1gyi+ildik%C3%B3    Palágyi Ildikó Brigitta írásaiból

Ujj Béla: Kelet-Nyugat (egypercesek)

Ujj Béla fotója: Kelet-Nyugat
Ujj Béla fotója: Kelet-Nyugat

 

 

 

 

 

 

Úton keletről nyugatra

A terminál, ahol a csatlakozó légi járatra kellett várakozni, igazi zsibvásár volt. A férfi, amikor arra járt, mindig érdeklődéssel figyelte a soknemzetiségű forgatagot. Ez alkalommal is meglehetősen hosszú volt a várakozás. A mobiltelefon töltésekor kevesebb volt a konnektor, mint a lemerült készülék. Szóba elegyedett egy ázsiai kinézetű férfival, akiről kiderült, hogy üzbég, és éppen hazafelé tart Lengyelországból, ahol egy ukrán építőipari cég alkalmazottja. Szakipari mindenes, válaszfalat húz, burkol, villanyt és vízvezetéket szerel. Sok a munka, mert a lengyel szakmunkások nyugatra mentek, és hiány lett szakemberből. Nyelvi problémái nincsenek, vele, aki láthatóan nem orosz, hajlandóak oroszul is beszélni. Muszlimsága senkit nem zavar, mondta, bár igaz, ő sem zavar vele senkit. Mielőtt elsietett, mert indult a járata, épp arról beszélt, hogy tervezi, hamarosan a feleségét is magával viszi. A férfi sajnálta, hogy beszélgetőtársa elment, vele gyorsabban telt a várakozás.

Országváltoztatás

A város régen egészen más volt. Arrafelé nagyot változtak az idők az utóbbi negyedszázadban. Már az a nagy ország, amihez korábban tartozott, sem ugyanaz. A férfi ül az egykori főutcán, egy padon. A helyszín jó környék. A város időközben sokszorosára duzzadt, főváros lett. Középkorú nő telepszik mellé. Az eső lógó lába kapcsán szóba elegyednek. A megpihenő a nővéréhez jött látogatóba. A változások után nem sokkal költözött el innen. Most a régi nagy ország fővárosában él. Valamikor szeretett itt lenni, de ma már új lakóhelyén jobb. A szülei az ő születése előtt jöttek ide, itt is vannak eltemetve. De a változások ráébresztették őket arra, hogy ez nem a hazájuk. Helyben maradó nővérét orvosként megbecsülték, már nyugdíjas, de sosem lett őshonos. Mutatja nagy csomagját. Bevásárolt. Itt olcsóbbak a dolgok. Tagadhatatlan a fejlődés, de nem vágyik ide vissza. Az úttesten árad az autófolyam, de a járdán nincs tömeg. Csepegni kezd az eső. A nő megköszöni a társalgást és elsiet. A férfi marad a padon. Nincs cukorból.

Kapcsolatépítési kísérletek

Késő délután volt a közép-keleti országban. A férfi egy bérelt lakásban dolgozott. Szidta az Internet kapcsolatot. Éppen káromkodott, amikor csengettek. Két fiatal, munkásruhás fiú állt az ajtóban. A vonalas Internetet jöttek beszerelni. Szemrevételezték a terepet. A lépcsőházból akarták bevezetni a kábelt. Vizsgálódtak és megállapították, hogy itt faláttörés szükséges. Kéziszerszámaikkal nekiálltak a lyukkészítésnek. Néhány próbálkozás után nyugtázták, hogy ide fúrógép kell. Az pedig nem volt náluk. Használták a mellékhelyiséget, majd vizet kértek, és leültek a nappaliban a földre. Közben, kíváncsiságukat csillapítandó, szóba elegyedtek a férfival. Megtudták, hogy ő nem muzulmán és azt is, hogy semmilyen egyháznak nem tagja. Sajnálták a dolgot, mert, mondták, muszlimnak lenni jó. Kisvártatva összeszedelődzködtek. Közölték, másnap újra jönnek, fúrógéppel. A férfi távozásukkor tett megjegyzésére, hogy este a lányokhoz ne felejtsék el elvinni a fúrójukat, fülig pirultak.

 

Ujj Béla: Valóságlátszat

Illusztráció: Tomkó Ádám
Illusztráció: Tomkó Ádám

Mostanában különösen gyakran elhangzik, hogy minden sikeres férfi mögött egy nő áll. Ez a mondat jól jellemzi a nemek aktuális viszonyát és a társadalom valóságos állapotát. Azt, hogy a döntő dolog a sikeresség, tartalom és jelenés nélkül, mint mérce. Azt, hogy a férfi csak stróman, a valódi cselekvő a nő, aki kimondatlan, mégis mindenkinek evidens módon maga nem lehet előtérben. Azt, hogy itt semmi és senki nem az, aminek látszik. Azt, hogy a társadalom férfielvű, de valójában nődeterminált. A színpadon állók csak hiszik, hogy ők játszanak, pedig ők csak bábok, akiket mások mozgatnak. A nemek nem egyenjogúak, csak most nincs nőuralom. Mindenki másnak akar látszani, mint aki. Mi lenne, ha nem a siker, hanem az egészséges jólét lenne a cél. Ha nem egymás mögött, hanem egymás mellett állnánk. Ha nem vezért keresnénk, hanem azt, hogy hová menjünk együtt. Akkor nem kellene folyamatosan úgy csinálnunk, mintha, hanem lehetnénk azok, akik vagyunk, sőt akár azok is, akik lenni szeretnénk.

Ujj Béla: Távozva megérkezés

„Finomkodni sosem szerettem, de csak azért mert megjátszásnak éreztem. A pózolással ugyanez a helyzet. A finomságokat viszont mindig imádtam, sőt néha szeretek szerepeket játszani, mert az életszemléletem mindig is örömelvű volt, a játékosságból fakadt, de nem a megjátszásból. Nem tudom, hogy mi ketten ugyanazt a Kun Árpádot ismerjük-e, de az általam ismert nem puritán, sose volt az. Viszont sok volt benne valaha a természet egyszerű gyermekéből, aki nyomokban még megőrződött mindig, de már mindenféle bonyolultabb rétegek rakódtak rá.” Kun Árpád

2016 szilveszter napján olvastam el egyvégtében Kun Árpád Megint hazavárunk (Magvető, 2016) című regényét. Igazi élmény volt. Első általam olvasott prózája, a Boldog észak, is erősen hatott rám. Szeretnék úgy látni, ahogy Kun. Nem olyat szeretnék látni, nem is olyan módon, hanem úgy. Mert itt a hogy a lényeg.  A könyv váza egy konkrét autós utazás. Egy valódi, mai magyar család, a mai Magyarországról, a mai Norvégiába menekül. Ami zajlik, az menekülés, akármennyire is racionális döntések és választások soraként ábrázolódik. Migránsokat látunk az ellehetetlenülőből a lehetségesnek tűnőbe mozogni. Közben nem mellékesen ábrázolódik egy felnőtté válás útja is, ami nem “fejlődésregény”, hanem inkább anamnézis, annak boncolása, hogyan lett a mai magyar valami az ami. Hogyan lett képes egy fiú arra, hogy minden ellenkező irányba ható nyomás és kényszer ellenére megpróbáljon apa lenni. Teszi ezt úgy, hogy közben az anyaság aktuális kínjaival is próbál empatikus maradni. Úgy általában azt üzeni, hogy a szülők és gyerekek együttélése, amit közkeletűen családnak neveznek, nem annyira reménytelen amennyire látszik, de nem is olyan amilyennek hazudják. Azt is sugallja, hogy ez egy olyan világban is, ahol senki sem tudja, merre van előre és mi az igazi jó, egy lehetséges, vállalható életprogram. Közben a nő férfi viszony gubancai is gabalyodnak és gubancolódnak. A csomó közben azért megmarad. Az, hogy az élet a csinálás maga, alapélménye a szövegnek. A mű olvasása nyelvileg is élvezetes. Egyszerre tud köznapi és emelkedett lenni. A kurvaanyázás és Rilke teljes harmóniában fér meg egymással. Az őszinteség természetes, mert azt ábrázolja, ami van, nem azt, ami abból látszani akar.

Néhány kiragadott felvetett gondolkodási irány a szövegből:

Nem kívánt fiúból is össze lehet rakni valahogy egy vállalható apát. A mindennapi zsigerkényszerek és gyarlóságok ellenére megfér együtt nő és férfi. Minden idea kifordítható önmagából, de mégis jobb, ha van, mint a nihil. A körülményeink csak bennünk értelmezhetők, korlátok mi magunk vagyunk, nem a körülmények. Ha sokan, ahogy én is, magukra ismernek a szituációkban, az nem a közhelyesség felületességéből adódik, hanem a tudatalatti sikerült megérintése miatt van. Aki elolvassa ezt a könyvet, amit melegen ajánlok, még a csak történetkedvelőknek is, az kicsit már Kun Árpád szemével is néz majd. Várom a következő könyvét.

http://nullahategy.hu/finomkodni-sosem-szerettem-a-pozolassal-ugyanez-a-helyzet-kun-arpaddal-beszelgettunk/

Ujj Béla: Igazi ünnep

Horváth Piroska: Karácsony
Horváth Piroska: Karácsony

 

 

 

 

 

 

 

 

Mitől lesz valami igazi? A létező dolgok önmagukkal való azonossága, igazisága nyelvi konstrukcióként jelenik meg, mint a megnevezés és a megjelenés megfelelése. Valami akkor igazi, ha hitelesen reprezentálja ideáját. Az igazi csokoládé az, ami megtestesíti a csokoládéságot. A nem igazi csak imitálja, csak úgy tűnik, mintha az lenne. Olyan mintha kakaóból lenne, de valójában csak cukrozott, barnított áltermék. Ahhoz, hogy meg tudjuk mondani, mitől lesz egy ünnep igazi, azt is tudnunk kell, mi az ünnep.

Az ünnep olyan jelenidő, ami nem hétköznapi, amit valami megkülönböztet. Az ünnep igaziságát az adja, hogy az ünneplők közösen magukénak érzik az ideáját. A Karácsony eredetileg a megszülető remény, az eljövendő fény köszöntésének ünnepe. Akkor igazi, ha azoknak, akik együtt ünneplik, van igazi közük egymáshoz, ha osztoznak a fényreményben. Ha az ünneplőket nem tölti el érdekmentes, jóakaraton alapuló egymásnak adni akarás, ami a szeretet, önbecsapó álcselekvés az együttlét, és hamis az ünnep.

 

Ujj Béla: Kiáradás

Horváth Piroska miniatűrje
Horváth Piroska miniatűrje

 

 

 

 

 

 

Mielőtt kiáradt, be lehetett zárva, mert bár örökkévaló, korábban mégsem volt jelen. Az Egyben magában volt addig. Nem a feltámadt világosságból látszik, hogy már van, hanem azokból a tárgyakból és jelenségekről, amelyeket láthatóvá tesz. Amikor megjött, a mindigből a mostba, hirtelen viharként zúdult le. Mégis mindennapi természetességgel foglalta el valóságunkat. Üzenete jól felfogható szövegként hatol belénk, bármely nyelven is beszélünk. Úgy lesz sajátunk, hogy attól kezdve belőlünk néz vissza őszinte kíváncsisággal, önmagára. Szellem és lélek. Bizonytalanoknak biztosíték. Önelégülteknek kétely. Lebeg mind belsőnk, mind külsőnk felett. Megmutatja: ugyanazon ügy alanyai vagyunk mindkét létezésünkben. Önmagunkba térő belső ősvényünk testünkhöz kötött, életünk által meghatározott, mulandó, vágykényszerekkel megvert. Külső, az Egységhez vezető utunk, lélekvezérelt, szellem által dominált, örökkévaló, Abszolútnak alávetett. Mindez, magától értetődő igazságként, egyszerre gondolat, szó és tett.