Almási Lajos: Lázálom

széles tenyér éjjel
szálfa termetével megráncigált
zavart gondolatok lázálma
visító émelygésé lett a remény
pedig csak zúgó villámok tépték
az ablak megfáradt redőnyét
hol rég halott nagyapámat láttam
hol fenyegető rémképek izzasztottak
örvénylő rendet riadtan nézem
zuhannom kell más nyugalma felé

(A feladat Antal Balázs: Vad című kötete alapján készült: egy természeti jelenség tulajdonságaival kellett felruházni egy családtagot és ebből verset írni.)

Almási Lajos – Sajószentpéterről indult fiatal felnőttként, majd Miskolc után megérkezett Gödöllőre. Számára minden újabb útban ott van az a csoda, amit Isten ad az embereknek, az motiválja őt, hogy ezt képes legyen átadni az olvasónak. Szeret olyan helyeken megállni, ahol más sohase tette még, legyen ez egy házrom, vagy csak egy kereszteződés, és azon tűnődik hány élete érintette ezt a helyet az elmúlt években, és szinte látja a lépéseik nyomát.

2 hozzászólás a(z) “Almási Lajos: Lázálom” bejegyzéshez

  1. Kedves Lajos!
    Tetszenek a vers képei: a visító émelygéssé lett remény, és a más felé zuhanó nyugalom.
    Gratulálok! Nekem tetszett!

  2. Kedves Lajos!
    Ez félelmetesen jó. Borzongatóan szép is egyben.
    Nekem is nagyon tetszik!
    Gratulálok!

Hozzászólás a(z) Karsai Gizella bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Kérjük adja meg a hiányzó számot *