A slam(p)os író. Bojár Cassino könyvbemutatója

Az Országos Könyvtári Napok keretében Bojár Cassino: Vakri című könyvének bemutatójára gyűltünk össze október 4-én az olvasóteremben.

– Honnan a címválasztás? – kezdte a beszélgetést Istók Anna, és mindenkit arra buzdított, hogy a könyv ismerete nélkül próbáljuk kitalálni. A megfejtés mindjárt a kötet elején található:

„Volt egy ismerős családnak két lánya meg egy fia, akik már a gimnáziumot nyűtték, amikor született egy kishúguk. Arra utalva, hogy öregecske szüleik őt már a maradékból kapargatták össze, el is nevezték vakarcsnak. Kedves, cserfes, szép kislány volt és nem haragudott, ha vakrinak becézték. Ő jutott eszembe, amikor könyvem címén töprengtem. Én is úgy gondolom ez lesz a harmadik, és egyben utolsó könyvbe szedett írásaim gyűjteménye, ezért összekapartam-vakartam, amim még maradt a ládafia alján.”

János a Vakri első fejezetét önmagának gyűjtötte össze, s mindjárt a beszélgetés elején leszögezte, hogy ő nem tud, és nem is akar divatosan írni. „Az én történeteimben nem találsz szado-mazót, gyilkos szektákat, vagy zöld kis emberkéket. Ezért az én történeteim békések, túlnyomó részt megtörténtek, vagy megtörténhettek volna.”

A 2. fejezet is a saját életéből merítődött: IV.B. Mindhalálig. A gimis évekről szól, az 56-os érettségivel, az évfordulókon elhangzott beszédekről, és a gimis barát bugaci tanyáján rendezett emlékezetes találkozókról.

– Hogyan kerültél az írókörbe? – adódott a kérdés, a 3. fejezet – IRKA – kapcsán.

Jó pár évvel ezelőtt János meglátta az Irka írói kurzus felhívását, és gondolkodás nélkül elsőnek jelentkezett. Szerinte az írás lehetőség a kiteljesedésre, amihez társakra, barátokra van szüksége.

Sokoldalúságát bizonyítja, hogy a próza mellett a lírában is remekel. A 4. fejezetben versei olvashatóak, a gimis évektől napjainkig. Közülük kiemelendő a „Slam poetry” pályázatra készült mű, amit János most is előadott. Halad a korral, mutatta tetovált alkarját, s így kérte a hallgatóságot, hogy „ha nem érted, ne bánkódjál, de ha tetszett majd lájkoljál.”

(János humorát ismerve, bíztam benne, hogy a tetoválás nem valódi.) Köszönjük Ilona padlizsánkrémes falatkáit, a könyvtár vendégváró pogácsáit és süteményeit, a vodkát és borokat.

Gratulálunk a Vakrihoz, és bízunk benne, hogy maradt még egy negyedik kötetre való vakarék abban a ládafiában

Eddig megjelent könyvei:

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kérjük adja meg a hiányzó számot *