fotó: Ocsovszky Zsófia
Egy júliusi napon elfogadva egyik írótársunk, Béla kedves invitálását, a Mátrában tartottunk írói alkotói tábort, ahol a kortárs költőnők közül Szabó T. Anna és Kiss Judit Ágnes költészetét ismertük meg. Az előadó, Márti szerint Anna a megtestesült harmónia, a fény költőnője, Ágnes harsányabb, vadabb, vagányabb, amit megzenésített verseinek előadása, a Vadon Nő c. rendezvény is bizonyított.
Szabó T. Anna legújabb sikere, hogy a Szülőszoba versének angol fordítás egy részlete 2015 júniusában kikerült a londoni metró Poems on the Underground sorozatába.
Új műfajokkal is megismerkedtünk: a palimpszeszt „újból lesimított”-at jelent, azoknak a kéziratoknak a neve, melyekben az eredeti szöveget gondosan kivakarták, vagy átragasztották, hogy helyébe másikat lehessen írni a papírusz, és egyéb íróanyagok drága mivolta miatt. A villanella olasz költői műfaj volt a 15-17. században. A paraszti életből vett, később szerelmi témákat feldolgozó, megzenésített költemény. Ezekhez kapcsolódtak a feladataink:
1. palimpszeszt-et írni József A: Születésnapomra. (kortársak versei mellékelve.)
2. villanellát írni „ha ír az ember néhanap, az olvasó meg ráharap” ismétlésével.
3. versírás 4 szó felhasználásával: almamag, tenger, őrzőangyal, süpped
4. versírás a Formák a tubusból könyvben megjelent képekre
Válogatás a megoldásokból:
- feladat
Pecznik Éva: Születésnapomra
Ki tudja, hány éves vagyok én,
harminc vagy húsz vagy negyvenhét?
Talány e lány.
Hisz két gyermek anyja lett hirtelen
feleség-féleség, szertelen,
irányváltásra kénytelen
fehérszemély.
Szerencséje nemcsak csillaga,
a kor szülötte ő maga,
belép s kilép
munkahelyeknek ajtaján,
hol kopogtatnia nem kell, mindig
talál, majd vált.
Függetlenséget áhító,
egyensúlyozásban kitartó
rab s szabad.
Az élet, mi örök élvezet,
ezt kell átadni végtelen
formán, s lazán.
Görcs, erőltetés tőlem távol áll,
mégis akaratos e kerek áll,
bizony, bizony.
Családom s barátok ismerik,
mikor a szelídség robban itt
néha-napján.
Életemnek kétharmadán
fontos a kérdés, mi okán
élünk s félünk?
Válaszom, íme, a passzióm:
örökítsd meg, mi a passiód
írva, sírva.
Mihez is volt itten közöd
Gyermekeidben tükrözöd
míg világ a világ.
3. feladat
Pecznik Éva: A kabócák éneke
Almamagok vagyunk
Mind,
Kik Korfu fáiról dicsérjük a tenger végtelenségét szüntelen,
Míg gyermekek lába süpped
A parti homokba
S őrangyal fékezi a hullámok vad táncát.
Galló Kovács Zsuzsanna: merülés
süppedt
egyre lejjebb
és lejjebb,
látta
a mélyből
felette
lebegni
őrangyalát,
a tenger
átölelte
s nézte
mint merül
a mélybe
mellé
boldogan
a többi
almamag
Az eredeti vers: Kiss Judit Ágnes: Újszülött
Mire meghallgattuk az összes feladatot megérkezett az IRKA új tagja, Kati, s csatlakozhatott Béla programajánlatához, sétáljunk el kedves barátjához, Jenőhöz, aki 1968 óta a mai napig készíti a magyar fakanalakat. A kicsi, de annál autentikusabb házikóban Jenő lelkesen mutatta be az egyes fázisokat, megtudtuk, hogy pontosan 17 művelet után lesz kész egy fakanál. Megtapinthattuk a még vizes fát, s megcsodálhattuk a földön lágyan elterülő gyönyörű forgácsot.
Délután közéleti verseket ismertünk meg. Erdős Virág “Ezt is elviszem magammal…” c. verséhez kapcsolódott a feladat: „Ha Magyarországra jössz, mi fogadna téged” sorkezdettel írjunk verset.
Kellemes nyári írói tábort töltöttünk el a Mátrában, reméljük ez hagyománnyá válik a jövőben.