Az “igaz út” tételezése a világvallások hatása az emberek jövőképére. A Biblia szerint: “Menjetek be a szoros kapun! Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a kárhozatba visz, és sokan vannak, akik azon járnak. Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik azt megtalálják.” Máté 7,13-14. A létezett emberi társadalmakban általános (volt?) az elképzelés, hogy a jó emberek útja a “mennybe”, a rosszaké pedig a “pokolba” vezet. Az “igaz út” létének feltételezése minden hit egyik alappillére. Ennek az igaz(ságos)ság törekvésnek vallásosság nélküli megtestesülései az emberi jogok, amelyek mentén való élet célja, hogy az emberek számára lehetővé tegyék az „igaz utat”. Ám ezek a jogok és az általuk elérhető üdvbizonyosság – mint útjelzők – nem transzcendensek, hanem a társadalom és kialakult kulturális gyakorlat termékei. A “demokrácia” ennek a működésének – idealizált – formája. Az emberi jogok biztosítása – mint profán “hittétel” – alapvetően emancipatórikus és jövőbe mutató. Ha sikerül lezárni az „embertelen” és az „emberi méltóságot sértő” irányokba vezető utakat, marad remény megtalálni a helyes irányt, akkor is, ha nincs “egyetlen igaz út”.

kiemelt kép: pixabay.com