ismét
valami közösről álmodom,
ne maradjak magamra a következményekkel
számolj te is.
vagyunk a tér egy általunk jól ismert pontján:
presszó a keleti parton,
dübörgő szél ponyva alatt,
a fényreklámok teste szétfolyó festék a nedves aszfalton.
mind utókép a szemben,
a ponyva alatt üres verem a tér.
és én ismét
valami közösről álmodom,
ne maradjak magamra.
vagyunk a tér egy általunk alig ismert pontján:
kopott bérház, őszi eső,
körfolyosóján tőlünk fut körbe,
hozzánk tér vissza a csend.
Számolj velem utoljára
mielőtt együttállásunkat fuvallat fújja el-
emeket egymás mellől elsodor oda,
hol többé nincs
re
rekur
rekurzivitás.
– nem.
nem tűnhetsz.
tűnhetsz el nyomtalanul.
nem tűnhetsz el nyomtalanul.
kérdezem nyüszítem, legközelebb
nem lehetnék boldog prím?
egyedülállásom egyértelmű jeleként.
tessék, könny helyett itt csak számok.
számolj te is.
{ session_destroy(); }
Megjelent a Tiszatáj folyóirat 2018. decemberi lapszámában.
illusztráció:pixabay.com