Aki szeret szerepelni, és szokott is, nem értheti meg mit jelentett számomra a Kortárs költői kurzus felolvasó estje. A feladat: kiállni a nagyközönség elé magabiztosan, mikrofonnal a kézben elképzelhetetlen volt számomra, s ha valaki ezt pár éve megjósolja, hogy bekövetkezik, nem hogy nem hiszem el, hanem ki is nevetem. ,,Ha már lúd, legyen kövér” alapon két verssel is készültünk, a kurzust vezető költő, Kabai Lóránt választása alapján. Nekem elsőnek egy avantgárd versátirat jutott, amit könnyedén írtam meg házi feladatként, de most, igencsak nehezen memorizáltam a bonyolult szófordulataimat, és a hosszú, cikornyás mondataimat. Szerencse, hogy nem tudtam előre, hogy valamikor fel kell olvasnom, kár lett volna érte, ha nem így születik meg a vers. A hangulata alapján címéül egy zenei kifejezést választottam, decrescendo, aminek jelentése: fokozatosan halkulva. Igyekeztem ennek megfelelően előadni. Sikeresen átestem a tűzkeresztségen! Felülmúltam önmagam, s ez nagyon nagy érdem, hiszen tavaly májusban félénken, a nézők között elbújva a nevemet sem voltam hajlandó elmondani bemutatkozásképpen a Karcvonások antológia megjelenésekor.
Következzen most a mű, a Kassák Lajos avantgárd vers átiratom:

Galló Kovács Zsuzsanna: Decrescendo

Fiúk hallgatják a gyöngyöző kacagást, s nézik
a lányok testén mint jár táncot a hűs patak lágy csobbanással
öreg zöld folyók titkai úsznak el
a gyerek feje anyja ölében vérzik felettük sirályok köröznek némán
és mégis derűsen várják a holnapot
papa arcán régmúlt idők emlékével
9 gyerek az asztal körül messzire száll csilingelő nevetésük
menyecskék lágyan ringatják szoknyájukat erős csípőjükön
szegény barátom melegedj még egy kicsit velük nemsokára
kívül maradsz az élők kapuján
a nap leáldozóban
Ó, ki merítené kezét a holtak tavába
talpunk alatt dübörög a múlt sirályok vijjognak
te már sehol se vagy
egymáshoz ér jégcsap-bőrünk 

Szép est volt. Köszönöm az IRKA-nak, lórinak, és mindenkinek, aki pozitív gondolataival erőt adott, hogy legyőzzem önmagam. Megérte!