Szerelemmagány
a szép a jó a hű
vonz éltet s reméltet
a napok átszöktek már életeken
a Mindenség mellém bújik az ágyba
Testemen végig lezúdul
jöhettél volna hamarabb
Holnap már messze jársz, távol
Leplét magára öltve suhan az éj
siettetném a napot
Te varázsolsz belém bűntudatot
Tudom mekkorát hazudik a tükörkép
elromlott összetört hiába minden rendezőelv
Nincs elég könnyem, hogy elsirassam
átfestem magamon emlékedet
(A vers az IRKA 10 – Jubileumi kötet verseiből szerkesztődött)
Zsuzsa, te nem csak a tollat, hanem az ollót is remekül forgatod!
Nem mondanám meg – ha nem ismerném a verseket – hogy ezt több szerző verséből raktad össze 🙂
Játéknak is jó – mégis fele sem tréfa – alkotói módszer, ahogy arról a költészeti kurzusokon is meggyőződhettünk.
Újabb meglepetés ért! 🙂 Köszönöm!!!