Chopin egy nagy sóhaj kíséretében elindult, hogy friss ivóvizet öntsön az itatókba. A nőstény Orosz óriás hisztérikusan vinnyogni kezdett minden alkalommal, amikor közelebb ment hozzá. Pedig már igazán megszokhatta volna. Azt hiszi ez a szerencsétlen, hogy neki könnyebb azért, mert a rács másik oldalán áll? Egyik percben még fiatal kölyökként ugrándozott, játszadozott a végtelen lengyel mezőkön, aztán jött az a nagy fényesség meg az állandó eső. Utána pár napra pedig ez az átváltozás, ébredés, fejlődés. Ez az anomália. Chopin tudta, hogy ami velük történt, az természetellenes.

Bement a raktárba, és kibontott pár olajban tocsogó halkonzervet, majd a kifutók szélén levő fémtálkákba kaparta a tartalmukat. Ezek az ostobák ott a ketrecekben meg gyűlölik őket, nem értik, hogy ők csak meg akarják menteni őket a kihalástól. Persze nem igazán, csak úgy tessék-lássék módon, ahogy ők is csinálták, amikor még náluk volt a gyeplő. Megtették a minimumot, hogy elhallgattassák a lelkiismeretüket. A legrosszabb az, hogy látja a szemükben a hitetlenkedést és a félelmet, még így évek múltán is. És még mindig nem értik meg, hogy az Éden Zoo az ő érdekeiket szolgálja? Pedig értelmes faj voltak egykoron, miért ilyen nehéz a felfogásuk?

A teljes novella elolvasható a Darwin parázik c. Irka antológiában. Megvásárolható a Gödöllői Városi Könyvtár regisztrációján.

Ára: 2 700,-Ft