Az Irka táborozni szerető tagjai, úgy is mondhatni, az Irka magja gyűlt össze az augusztus 20-i hétvégén. Ki-ki kedvére, 1-2 ottalvással, vagy egy napig, vagy csak pár órát. Semmi nem kötelező, lényeg a jó kedv és a kikapcsolódás a mindennapok egyhangúságából. Béla, a házigazda szavával élve: Nem kell mást csinálni, csak jót tenni (magunkkal és másokkal). A helyszín a 2015. júliusi találkozó óta gyarapodott egy kemencével a kertben, és sok-sok horgolt angyalkával a tornácon és a konyhában. Üde fehérségükkel fokozták a tábori hangulat varázsát.
Táborindító ki is lehetett volna más, mint az Irka mentora, lóri, a költő, aki a szerkesztők nehéz sorsát érzékeltette, az „Egy szerelmes éjszaka után, egy bőséges reggeli előtt, avagy kurva kajás vagyok” c. mű kiadásának kálváriájáról Horváth Lajostól.
A feladat ennek megfelelően: mindenki írjon saját művéről egy elutasító levelet, az alkalmatlanság indoklásával.
A csapat munkára elvonult. Ki-ki szokása szerint ülve párosan, vagy fekve napozva, állva a tornáchoz támaszkodva, vagy magányosan elbújva dolgozott. A fotók érzékeltetik a feladathoz való komoly hozzáállást, és az ihlettel átszellemülést.
A pólót nem lehetett kihagyni a fotózásból.
Íme itt egy részeg disznó 🙂
Mindeközben a konyhában egy, csak egy legény volt talpon a vidéken: Béla, a házigazda, aki a kemencében sült székelykáposzta előkészületeiben tüsténkedett, Ilonka néni, a kedves szomszédasszonya segítségével.
Zseniális elutasító levelek születtek, ezeket majd folyamatosan ismertetjük, pár fotót mutatok a felolvasás öröméről.
Éva következett, aki a Fantasy műfaj rejtelmeibe kalauzolt minket, a tőle megszokott alapossággal, tanári mivoltát igazoló élvezetes interpretálással. A nekünk szánt feladatával igencsak magasra állította a mércét: a megadott 8 újsághírből, legalább a felét felhasználva írjunk fantasztikus történetet.
A hírek bonyolultságát, sokrétűségét olvasva többen megfutamodtak. Éva kegyesen megengedte, hogy a történetet még a héten pótoljuk. Akadtak szorgalmasak is közülünk, akik többoldalas remekművet alkottak.
Jó munkához idő kell – amíg az ebéd váratott magára, addig Panni ecsetelte a memoár írás jellemzőit. Éhesen is érdeklődve gyarapítottuk ismereteinket az önéletrajzok sokaságáról, ezeket felsorolni is nehéz. Ki gondolná, hogy létezik spirituális, függőségről leszokás, gyógyulás története, gyászfeldolgozás, különleges sport, gasztronómia, utazás, titkos kapcsolat, barátság, szerelem, karrier, extrém helyzet: börtön, háború, fogság témájú emlékirat.
Feladat: valamelyik téma szerint életünk legdrámaibb eseményéből kiindulva írjunk memoárt.
Az ebéd elkészült. Béla remekelt. A saját készítésű kemencéjének tesztje sikerült: a székelykáposzta omlós lett. A káposzta savanyúsága ízletesen összeérlelődött a szalonna, és az (állítólag) lókolbász fűszereivel.
Házi süteményben nem volt hiány, köszönet Julikának, Évának, Mártának és Zsuzsának az almás, meggyes, körtés és sós finomságokért.
Ebéd után Márta a kortárs költők közül Utassy József, Takács Zsuzsa és Várady Szabolcs műveiből szemezgetett nagy élvezettel. Természetesen limericket, képverset, és egy új költeményt kért, Takács Zsuzsa: A szürke ballonos álom újra kísértett c. verséből kiragadott sorok felhasználásával.
A meteorológusok nem tévedtek. Éjszaka dörgött, villámlott. Vasárnap egész délelőtt esett. Bélát emiatt körünkben üdvözölhettük, az ebédre tervezett kemencében sült csülköt elmosta az eső. A hangulatos tornácról a hideg miatt behúzódtunk a szobába. A házi feladatok felolvasása után Zsófi egy hányatott sorsú költőt, a fiatalon elhunyt Szerb János életét és műveit mutatta be, egy igencsak figyelemfelkeltő vers idézettel: „fingani kurva könnyű”. Erről megoszlottak a vélemények. A feladat: „Ha megszólalnék” verset szem előtt tartva írjon mindenki önmagáról jellemző sorokat.
https://moly.hu/konyvek/szerb-janos-ha-megszolalnek
Egy kis prózaelmélet következett. Panni a keleti történet mesélés jellemzőit tárta elénk, melyben nem konfliktus viszi előre a cselekményt, hanem egy új körülmény. A befejezéshez mindig kell egy csattanó. Jó példa minderre egy nyuszikás vicc, íme:
Konzulens
Nyuszika ül az erdő szélén és gépel a számítógépén. Arra megy a Róka és megkérdi:
– Mit csinálsz Nyuszika?
– Írom a diplomadolgozatomat.
– Na és miből írod?
– Hát, hogy hogyan védekezzenek a kis állatok a ragadozókkal szemben.
– Ne hülyéskedj Nyuszika! De te ehhez mit sem értesz!
– Ha nem hiszed Róka, gyere be velem a bokorba, mindjárt megmutatom.
Be is mennek a bokorba. Nagy csatazaj, a Róka kirepül a bozótból és fejvesztve elrohan. Nyuszika előjön és folytatja az írást. Arra megy a Farkas:
– Mit csinálsz Nyuszika?
– Írom a diplomámat.
– És miből?
– Hogyan védekezzenek a kis állatok a ragadozókkal szemben.
– Na ne nevettess, te ehhez nem értesz!
– Ha nem hiszed, gyere velem a bokorba, majd megmutatom!
Be is mennek a bokorba. Nagy zajjal kirepül a Farkas és elrohan. Nyuszika folytatja a gépelést. Kisvártatva jön a Medve:
– Mit gépelsz Nyuszika?
– Írom a diplomámat.
– És milyen témából?
– Hát, hogy hogyan védekezzenek a kis állatok a ragadozókkal szemben.
– Jaj, ne röhögtess! Te ehhez nem érthetsz!
– Ha nem hiszed, gyere be velem a bokorba, megmutatom, milyen profi vagyok.
Be is mennek. Nagy csihi-puhi, kirepül a Medve a bozótból s elszalad. Kilép a Nyuszika a bokorból, utána előjön az Oroszlán:
– Látod Nyuszika, nem megmondtam! Nem az a lényeg, hogy miből írod a diplomádat, hanem, hogy ki a konzulensed!
Panni 4 témát is megadott, aminek alapján kellett csattanós novellát írnunk.
szerelmes pár a moziban, a sor végén megjelenik egy férfi
állásinterjúra megy egy nő kényelmetlen tűsarkúban
a férj nagy összeggel megy évfordulós ajándékot venni feleségének
hajnalban részeg ember felkelti a házmestert
Kellemes hétvégére sikerült ez az írói alkotó táborozás is. Köszönet Bélának a szíves látásért, az előadóknak a precíz felkészülésért. Bélát megörökítettem kezében a világ (egyik) legjobb rumával, ami egyenesen Réunion szigetről érkezett. Egészségünkre!
A remek fotókért köszönet Katinak, Andinak és Zsuzsának.
Mondom, hogy csak fájdítjátok a szívemet. Gratula mindenkinek.
Jaj, de jó volt olvasni, és újra átélni! Pont így és ilyen volt, ahogy leírtad, Zsuzsa!
Kösz a dicséretet. Igyekeztem érzékeltetni a hangulatot, hogy a távollévők is úgy érezzék, mintha velünk lettek volna. Minden beszámolómban erre törekszem.
Jól megy neked ez az élménybeszámoló műfaj is. Színes, hangulatos, élvezet olvasni.
Zsuzsa, tényleg fantasztikus vagy! Teljesen ott voltam én is – még a szívem is ugyanúgy fáj, mint nektek,
hogy elmúlt ez is 🙂
Írnod kellene valami fiktív – de azért az életből vett – memoárt!
Tényleg lókolbász volt.