illusztráció: pixabay.com

Mélyről fújta ki a füstöt és szemével elgondolkodva követte a füstkarikát. – Két nővel élek együtt és mindkettő tökéletesen idegen számomra.

Meglepetten fordítottam felé a fejem. Nem számítottam ilyen vallomásra. A tízperces cigaretta szünetekben sok mindenről beszéltünk már Andrással, de ennyire személyes témát nem érintettünk még. Nem azért, mert gondosan kerültük, mint akik tudják, hogy csak így lehet egymástól biztonságos távolságot tartani. Nem volt köztünk semmiféle vibrálás, mondataink nem félbehagyott lehetőségek lenyomatai voltak. Egyszerűen csak jól kijöttünk egymással. – A lányom már kiskora óta táncol. Kezdettől fogva kemény edzéseik voltak. Ahogy feljebb lépett, ugyanolyan intenzívek maradtak, de egyre hosszabbak lettek. Kezdetben én mentem érte, láttam, ahogy egyre fáradtabb, de mindig nagyon fel volt dobva. Ahogy kamaszodott, a feleségem vette át a kísérgetést. Tudod hogy van ez, már amolyan nőies témáik voltak…

András szívesen beszélt a múltba nyúló emlékekről. A szeme csillogott, fáradt vonásai megteltek élettel. Élénken gesztikulált. A hamu egyre hízott a cigarettáján és félő volt, hogy dicstelenül a földön szóródik szét, nem ér el a neki rendelt nyugvóhelyre, a hamutálig.

– Egyre több időt töltött a csapattal. Hétvégén fellépések, utazgatások mindenfelé az országban. Az edzőt mindig is szerette. Jópofa fickó volt, eleinte beszélgettem vele én is, aztán az volt az érzésem, mintha kerülne. De persze arra fogtam, hogy rengeteg a dolga a növekvő kamaszokkal, keményen kell őket fogni. Nem is én jártam már a lányomért, ahogy mondtam.

Megkeményedtek a vonásai, a cigaretta már majdnem teljesen leégett. Mindjárt lejár az üvegkalitkából való menekülésre kapott tíz percünk.

Aztán egy vidéki turné után vártam a buszukat, késő este volt. Már mindenki leszállt, az edző felesége is, csak a lányom meg a trénere maradtak fönt. Láttam, ahogy megölelik egymást, de nem úgy, ahogy mester és tanítványa.

Nem nézett rám, elgondolkodva forgatta a cigaretta haldokló csonkját.

– Hogy beszéljek erről a tizenhat éves lányommal? A feleségemnek akkor szóltam először. Mintha nem lett volna meglepve, de én nem a szememnek akartam hinni, hanem annak, amit mond. Felháborodott volt a hangja, és hadarta, hadarta, hogy mit képzel ez az edző, de a lányunk baját is ellátja, ő majd véget vet ennek, bízzam csak rá a dolgot. Azért én mégsem hagytam annyiban. Figyeltem a lányomat, és úgy félév múlva rájöttem, hogy ez a kapcsolat még bizony tart. Akkor elővettem őt. Elmondtam neki, hogy egy férfi nem mindig szerelemből van együtt egy nővel, hogy vigyázzon, nagy csalódás fogja érni, ez a viszony mindenkinek megalázó. Megértette, miről beszélek és megesküdött, hogy véget vet mindennek, ami kettejük közt van. De ezután is úgy éreztem, itt valami nincs rendben. A feleségemhez fordultam, hogy együtt beszéljünk a lányunkkal. Ez is könnyes fogadkozással végződött, de hiába. Végül kénytelen voltam megtiltani, hogy edzésre járjon.

A cigaretta teljesen leégett. Hidegen, élettelenül lógott András mutató és középső ujja között.

– Tegnap volt húsz éves a lányom. A példás családi életet élő edzőjétől egy tortát kapott. Meg egy pozitív terhességi tesztet, amit az anyjával együtt az este vallottak be nekem.

Fénytelen volt András szeme, ahogy rám nézett. Még nem láttam férfit ilyen kitárulkozóan sebezhetőnek. Régóta hordozhatta magában, ha a kolléganője előtt szakadt fel belőle a titok.

– Megcsaltak.