illusztráció:pixabay.com
2018. október 11-én délután hatkor, munkám végeztével, éppen Pesten voltam a belvárosban. Hirtelen igény támadt bennem arra, hogy színházba menjek. A Katona József Színházat választottam. A neten láttam, hogy a Bajnok megy a nagy színpadon. Pintér Béla rendezését, a Puccini ihlette darabot, már több mint két éve játsszák. Korábban is szerettem volna megnézni. Tíz perccel kezdés előtt érkezve, a pénztárban egyedüli vásárlóként, sor nélkül kaptam egy állójegyet. Miközben vártam a rendes jegyesek érkezése utáni bebocsátásra, jött egy fiatal társaság, akiknek nyolc jegyéből egy szabad volt. Mondtam a csoport jegyeit átadó harminc körüli srácnak, hogy azt szívesen elfogadom ingyen, mert állójegyem már van. Nem reagált, bement, majd kisvártatva visszajött, és szó nélkül kezembe nyomta a jegyet. Telt ház volt, de azért senki nem állt.
A darab annak az estének és éjszakának óráiban játszódik, amikor a középkorú helyi politikus ideális családot felmutatva, sok háttér támogatóval maga mögött, fölényesen megsemmisítve ellenzékét, megnyeri a vidéki kisváros polgármester-választását.
A Puccini zenére írt köznapi és szókimondó énekbeszédekből kiderül, hogy minden hazugság: a polgármester narkós kurvapecér, a felesége leszbikus anya, aki a helyi sportkirakat-olimpiai bajnok lányba szerelmes; a kisvárosi média talpnyaló és bunkó, a fő tanácsadója farizeus drogdíler, a marketinges a főnöke a szajhája.
A darabban egy szó nem esik elvekről, de van álinterjú, tivornya, tánc, szexfilmre önkielégítés, hetero- és leszbikus szex, állatokról szóló műdokumentumfilm medvével, betépett dugás, másságon utálkozás – minden, amit akkurátusan eltakar a nyilvánosan mutatott felszín. A szereplők gyógyszerezik magukat, vedelnek, szívnak, a történéseket megdöbbentő realitással bemutató színpadon.
A színészek remekül alakítják a figurákat. Nagy Ervin polgármesterként jól hozza korunk hősét, a macsó tahót. Rezes Judit hitelesen frusztrált felső középosztálybeli nő. Jordán Adélnak elhisszük, hogy extravagáns, kivételezett sportoló, aki nem tudja, mit kezdjen magával. Pálmai Anna buja nőfiguráját nem lehet nem megkívánni. Elek Ferenc középszerű bunkósága rémesen valódi. Rajkai Zoltán szélsőséges meghasonlottság-ábrázolása bámulatos. Játékával mégis Bezerédi Zoltán emelkedik ki leginkább, aki maga a háttérhatalom. Az élő zene minőségi, fontos része a hatásnak.
A teljes profán lemeztelenedésben egyetlen szakralitás marad csak meg: a gyerek. A moralitásból teljesen kizökkent „polgármester házaspár” azért kísérli meg elrendezni magán a fékevesztettségben megtépett ruháit, hogy ötéves gyermeküknek, aki a választási kampány után, holnap, visszatér a nagymamától, eljátszhassa a „családot”. A színjáték végén, kijózanodva, mindenki magára kapja megszokott hétköznapi Köpenyét, hogy folytathassa az igazi drámát, az életét.
A játék lekötött, nem érzékeltem közben az időt. A jó közepes taps után az utcán is folytatódik bennem az előadás. A színháztól meglehetősen messze hagytam az autót, mégis gyalog megyek. Igyekszem minél többet természetesen mozogni. Átsétálva az esti belvároson olyan jeleneteket is látok, amelyek megerősítik bennem, hogy „színház az egész világ…” Pintér Béla múlhatatlan hozzájárulása ehhez az, hogy hozzáteszi, a világ az igazi színház.