Almási Lajos: Álcában

39. Nem természetes személyiség. A kapitalizmus megszületése – és annak nyomán a mind nagyobb jelentőséggel bíró gazdasági társaságok létrejötte – a klasszikus jogi gondolkodás megváltozását is magával hozta. Egy gazdasági társaság önmagában (saját cégneve alatt) jogképes, jogokat és tulajdont szerezhet, kötelezettséget vállalhat, szerződést köthet, pert indíthat és perelhető. A jogi személyek jogalanyiságukat az államtól kapják. A korábbi „szocialista joggyakorlat” elfedte azt az igényt, hogy a jogi személyekkel szemben, a társadalmat védő rendelkezésekre van szükség. A jogi személyek sokasodása fontossá tette, hogy az általuk elkövetett azon cselekmények miatt, amelyekben a természetes személyek egyéni büntetőjogi felelőssége fennáll, legyen mód azt érvényesíteni, azon természetes személyekkel szemben, akik meghatározzák a jogi személy érdekeit, vagy a jogi személy rendelkezésére álló eszközzel bűncselekményt követnek el. Ennek gyakorlata csökevényes, pedig a helyzet országunkban alapvetően változott meg az 1988-ban hatályba lépő társasági törvénnyel, amely Magyarországon a rendszerváltással a gazdasági társaságok számának megsokszorozódását hozta magával. 1990-ben kb. húszezer jogi személyiségű gazdasági társaság működött országunkban, 2018 végén pedig több mint fél millió. Máig rengeteg probléma és konfliktus forrása, hogy nincs diskurzus, így konszenzus sem abban, hogy szabadsága és jogai csak természetes személynek lehessenek. Minden más származtatott társadalmi és jogi entitás, cég, állami intézmény vagy éppen család, törzs, nemzet, csak az őket alkotó személyektől kaphat „jogképességet”.

40. Közművelődés. A művelődés, az oktatás mellett, azon „szocialista vívmányok” közé tartozott, amelyeket nem kellett volna feltétlenül felszámolni. Kijelenthető, hogy a ma uralkodó politikai elit jórésze, a jelenlegi körülmények között, nem tudna diplomát szerezni, mert az abban a társadalmi helyzetben lévők, mint amiben ők voltak, ma nem engedhetnék meg maguknak az egyetemre járást, sokszor még a gimnáziumot sem. A népművelésből a rendszerváltás idejére már közművelődés lett. Gödöllőn jól működött az egyének és kialakuló kisközösségeik – néha serkentett – aktivitását segítő intézményi környezet. Lehetőséget nyújtott az önművelésre, a civil önszerveződésre, és a közösségi művelődésre is. Kibontakozóban volt az a felnőtt átképzés támogatás is, amiből később az életen át tartó tanulás koncepciója lett. Az aktív közösségi művelődés mellett a kulturális javak, szolgáltatások közvetítése zajlott. A művelődési értékek, bizonyos korlátozással, eljutottak a lakossághoz, és az életmód részévé kezdtek válni. Ez a folyamat alapvetően aktív, alkotó és közösségi tartalmú volt. Mindez a helyi társadalom művelődési érdekeinek és kulturális szükségleteinek figyelembevételével, a helyi lehetőségekre, sajátosságokra tekintettel történt. Egy elhivatott értelmiségi csoport vezetésével a közművelődés kezdett közüggyé válni, oly módon, hogy lehetőséget adott a kisközösségek felelősségvállalására és egyben az „önkormányzás” iskolájaként szolgált azzal, hogy az érdekek és érdeklődés mentén egyszerre kezelte a személyes- és a társadalmi viszonyulásokat. Olyan közösségi tapasztalati tudást nyújtott, amely szélesebb összefüggésekbe ágyazódott. Az intézmény, amely egykor a közművelődést szolgálta, ma a művészetek háza.