illusztráció: pixabay.com
Mindenekelőtt említendő, hogy egy vasárnap este előzetes egyeztetés nélkül beadott, kedden megszavazott és szerdán hatályba lépő törvényt nem lehet ismerni. A törvény társadalmi eszköz, ami nem eseti előnyszerzésre való. Az alkalmazás – talán – legfontosabb feladata a közösen megfogalmazott nemkívánatos cselekvési kimenetelek elkerülése. Biztosan nem véletlen, hogy magyarul a törvény és a jog nem fejezhetők ki egy szóval. Aki normatívan közelíti meg a törvényességet azt kérdezi, hogy “mi legyen a törvény?”, aki analitikusan, azt, hogy “mi a törvény?” Egy bármilyen módú “szabályozás” akkor jó, ha megalkotása szükséges, egyszerűen alkalmazható és a kívánt hatást eredményezi. Nem feltétlenül előnyös bárkinek és nem korlátoz mindenkit. Egy törvényt nem hasznossága, hanem az általa teremtett módosult, közös életfeltételek minősítenek. Az írott és kanonizált jogszabályokkal ellentétben az erkölcsi törvények nem kikényszeríthetők, de a közérdekű hivatalos jogrend támogathatja őket. Amikor még a Néphadseregben fegyveres őrszolgálatot teljesítettem, azt sulykolták a parancsnokok, hogy ha mégis lőni kell, ne legyen minden golyó az áldozatban, mert a fegyverhasználat csak figyelmeztető lövéssel “törvényes”.
A törvényeket a hatalmat bitorló kis csoport alkotja, saját jogtalan anyagi érdekeinek érvényesítésére, illetve saját vagyonuk gyarapításának érdekében. A jog tulajdonképpen adott társadalom pórázon tartása és erőszakszervezeti formában történő elnyomása. A hatalom kiszolgálói a pribékek, azaz a bírósági szolgák, a rendőrség, a parlament a médiák, az egészségügyi rendszer a háttérhatalom “zsoldoskatonái”, akik jó pénzért ügyelnek az elnyomásra. Ezek tulajdonképpen mind fegyverek a hatalom kiszolgálása és megvédése érdekében. A tudatmódosítás, a tömegek butítása és a betegségek menedzselése sok esetben sokkal nagyobb pusztítást végez a társadalomban, mint egy közönséges puskagolyó….