Suhajda Zsuzsa fotója Gödöllői Fotós Kör

Fiaim kicsi korukban meg voltak győződve arról, hogy van úszó hal, és van evéshal. Nem tudták elképzelni, hogy azt az állatot, ami a vízben úszkál, egyszer csak hipp-hopp megesszük. Pedig a háziállatok sorsa az, hogy megegyük őket. Az ember minden állatot megeszik, ami nem mérgező. Az állatok nemesítésének, tenyésztésének fő célja a több tej, tojás, zsír, nagyobb comb, mell, máj. A társállatok a kivételek. De ma is vannak kultúrák, ahol őket is megeszik. Emlékszem az érzésre, amikor a tejelésben csúcstartó tehenet megláttam a mezőgazdasági kiállításon. Négy karólábon satnya test, azon elképzelhetetlen méretű tőgy. Az állat önmaga karikatúrája volt. A lókolbászt nagyon szeretem, és a ló steakje is vetekszik a marháéval. Erre lovaglás közben kevesen gondolnak. Sok évet éltem együtt kutyákkal, gyerekkoromban macskával, később díszhalakkal, díszmadarakkal és teknőssel is. Elgondolkodtató, hogy mégis mind fajra, mind darabra, jóval több háziasított állat ment keresztül a gyomromon, mint a lakásomon.