Horváth Piroska: Rejtett kincsek

Tóth M. Erika: Bubó mese

Bubó egész éjjel dolgozott, öblös foteljében éppen csak megpihentette fájó hátsóját, amikor könnyű szárnysuhogást hallott. Mire kikászálódott odújából, már csak az elsuhanó szürke árnyat látta.
A szokásos reggeli erdei összejövetel előtt Csóri szarka repülte körbe az erdőt, hírt adva a fontos eseményről, hogy a mai találkozót senki el ne mulassza. Kettőt csörgött Bubó odúja előtt, és sietve távozott, illatfelhőt hagyva maga után.
A küszöbön heverő üres parfümös üvegről Bubó arra következtetett, hogy tarkafarkú barátja már megint nem tudott ellenállni a csillogás csábításának. A kiürült üveget bevitte magával és elhelyezte a festett fa ikonokkal díszített odúja hátsó szegletében. Itt gyűjtötte a Csóri barátja által elcsent tárgyakat, melyeket később visszajuttatott a jogos tulajdonosoknak. Került már vissza innen csillogó festett fakanál, fényesre csiszolt vas függönykarika, de még egy üvegből készült cápa állkapocs is. Bubó gondosan feljegyezte naplójába a talált tárgyat. Egy bölcs bagolynak kötelessége a pontos, precíz nyilvántartás – huhogta magában.

Csak azt a pókerszettet sajnálta, amelyet abban a matricákkal teleaggatott bőröndben talált, mert annak nem lett meg a gazdája, és ő odaajándékozta szerelmének, Uhulkának. Ezt nem kellett volna!
Bubó sietősen összeszedte könyveit és elindult a gyűlésre.
Uhulka már a tisztás szélén várta, de Bubó elsiklott felette és kissé távolabb landolt.
Sietve előkapta az „Erdőlakók orvoslása, különös tekintettel a lelki bajokra” című könyvet, és lapozgatni kezdte.
Uhulka, amint észrevette, hogy imádott Bubója már megint a könyvet bújja, nagy huhogással ráripakodott:

– Hu, hu, huuuuuú, drága Bubókám, gyere, induljunk rögvest, repüljünk fel a lombágyba, már mindent előkészítettem a tollparádéhoz! Hagyd ezt az orvosi szamárságot!
Bubó elfordította fejét, mint aki nem hallja a csábító huhogást. Semmi kedve nem volt az idétlenkedéshez, amit Uhulka annyira szeretett. Amióta Bubó neki ajándékozta a pókerkészletet, imádott menyasszonya a játék rabja lett.

Éjjel-nappal, órák hosszig képes volt pókerezni, mindig talált unatkozó társakat, akik legalább egy kör erejéig hajlandóak voltak vele játszani. De, amint kiderült Uhulka egyedülálló, szigorú szabálya, mindenki menekülőre fogta.

Uhulka ugyanis a veszteseknek előírta, hogy csőrükkel, szájukkal, fogukkal, tépkedjék meg saját tollazatukat, szőrméjüket.
Szenvedélye nem ismert határokat. Uhulka néhány nap alatt teljesen lekopasztotta magát. Némely állat és madár egy-egy csupasz testrésze is arról árulkodott, hogy ők is részt vettek már a kártyapartin.

Bubónak hirtelen nagy ötlete támadt: mégiscsak belemegy a játékba! Menjenek csak fel a lombágyba, ott előáll az éjszaka kigondolt ötletével. A szúrószerszámot már elrejtette farktolla alá. Ma vérre megyünk, gondolta, és visszahuhogott szerelmének, hogy készen áll a játékra.