(mondatértelmezés)

Az emberek elvesztették uralmukat saját figyelmük felett. A kommunikációs technológia fejlődésével hozzáférhetővé vált információtömeg hagyományos “józan ésszel” feldolgozhatatlanná vált. Olyan közeg jött létre, ahol a mindennapok “valósága” már senkit sem vonz. A realitás elvesztette érdekességét, csak az tud figyelmet vonzani, ami “különleges”. Azért is mert a kattintással mérhető érdeklődés profitot hoz, elszabadult a “hírgyártás”. A hataloméhes populisták hamar meglátták ebben a helyzetben a lehetőséget. Felismerték, hogy egyszerűbb a véleményeket alakítani, mint a világot. Pedig az életvilág-formálás a politika igazi feladata. A kialakult atomizáló és buborék-formáló médiatérben az álhírek a lényegről terelik el a figyelmet. Majd a “minden álhír” sulykolás bizonytalanít el. Végül jól felmért “vágyakra” alapozott komplex hazugság-paraván maszkírozza el a valóságot. A hírfogyasztóvá tett polgár résztvevőből nézővé lesz, aki már nem alakítja, csak szemléli a “cirkuszt”. És amikor – ha a hatalom útjába kerül – ráeresztik a virtuális porondon a “vadállatokat”, a többiek csak szitkozódnak a komment térben.

kiemelt kép: pixabay.com