Szégyen
A szégyen pírja skarlátvörös,
íze a sós véré.
Pórusba ivódott izzadtságszaga 
folyton kísér.
Tapintása nyálkás, hangja a
duruzsoló szélé.
 
Éhség
Az éhség lángvörösen marja gyomrom,
keserű íze számig elér.
Szaga az öregek kipárolgása,
nyilalló fájdalom a tapintása,
hangja az üvöltő farkasoké.
 
Orgazmus
A napkitörés narancsszín lángcsóvája égeti a testet,
melyet a gyönyör édes mámorában 
térből s időből kilépve egyetlen pillanatra 
néma csönd vesz körül, hogy alázuhanva,
a verejtékszagú gyűrött lepedő ráncain 
eszmélve megértse, nem a test éri el a végtelent.

Az írás órai műhelyfeladatra készült: az öt érzéket kellett egy-egy érzelemhez társítani.

Szabó Anikó – Mindene az utazás. Úton lenni – ötven éve éppúgy, mint ma – egy életérzés számára: a megszokott környezetétől való eltávolodás kíváncsisággal fűszerezett izgalma. De jelenti a kilépést is a komfortzónából, ami új tapasztalatokhoz, megélésekhez vezet. Megannyi lehetőség a horizont tágítására, a rácsodálkozásra bonyolultságában is egyszerű világunkra.