Sütő Fanni: Csipkefehérke
Szempillámon hamvad az álom,
lusta ünnepély volt a halálom:
mindenki telezabálta magát – s elaludt.
Holott, halottnak lenni művészet.
Hiába próbálkoznak mentalisták, bűvészek
amilyet én tudok, nem tud senki más.
Tetszhalál meg szimuláció,
Mint békacombot a stimuláció,
ugrasztana vissza a létbe a csókod.
Vérem fakasztotta rokka és orsó
Most magába zár egy plexikoporsó
És én csak várok, várok rád.
Hercegem, hol vagy már?
Tán utad nem leled
Jobb lesz ha sietsz, mert megunom s felkelek
Nagyon jó!!! Mosolyogva olvastam. 🙂
Remélem, meghallotta a herceged, s odaért, mielőtt felébredtél volna, 🙂
De ne személyeskedjek!
Fanni, stílust teremtesz ezekkel a versekkel!!!
“Holott, halottnak lenni művészet” – legkésőbb innen már muszáj hangosan kacagni.
Bűvészet a nyelvünkkel, amit csinálsz!
Remélem, olyan öröm írni is, mint olvasni.
Meg bizony 🙂 Azóta inkább az a kihívás, hogy a herceget hétvégén kirobbantsam az ágyból dél előtt… de ez már egy másik vers 🙂
Köszönöm szépen a folyamatos bíztatást és a megjelenési lehetőséget!
A vers zseniális, de az illusztráció se kutya!
Igen, a szerkesztőnek nagyon jó ízlése van 🙂