Vörös Eszter Anna: Első érintés

 Sütő Fanni: Bolygunk

Ég bennem valami,
mint egy parányi Bunsen-láng.
Hív a sok ismeretlen világ
éteri hangja,
de körülötted már pályára álltam.
Feléd gravitálok.
Félek, nem lesz már belőlem Voyageur,
csak egy darab rozsdamarta űrszemét – letét.
Hány fényév kellett, mire rájöttem
téves számok alapján szerettem beléd,
rossz csillaghajóra szálltam.
A folyamat megfordíthatatlan.
Bennem a fekete lyuk egyre nő,
elgörbül tőle a téridő,
csak a tudatom legszélén látlak.
Szkafanderben csókolózunk,
vádlón hallgat a műholdunk,
közös rádiónkon nem sugárzunk tovább.
Távolodsz. Közénk feszül egy dimenzió,
nincs visszaút.
A légzsilipen állok
előttem a végtelen lebeg
és a légtelen egek alatt
súlytalan szabadságot látok.
Futok, ugrok, rohanok.
Aláhullok, mint a kő,
de új világok felé zuhanok.