Parázsba hulltak a gesztenyék,
pattogva gurultak szerteszét.
Tegnap még könnyen, szem előtt,
ringatta őket a délelőtt.
Töprengtek, itt-ott tűz, árulás,
váratlan volt e változás.
Szétrepedt bennük a gondolat,
ami a lelkükben megfogant.
Amíg a fán ültek szabadon,
csüngtek ki nem mondott szavakon.
S ahogy sültek, a mondd miértek
kiszabadulva szénné égtek.
Hamuvá lett a közös jövő,
pernyeként szállt a romlott idő.
Nekem tetszik. Jöhet még … 🙂
Nekem is tetszik!
Pár szócskát üzenek, vésd elmédbe jól, … ezt hágyd örökül fiadnak ha kihúnysz:
GONDOLAT MINDEN ELŐTT!
Ebben van. Igaz írásoktól ez várja az olvasó.
(Itt a bevezető szavak mintha idézet lennének…)