2.Járványgörbe

Csak még egyszer
A csütörtök Bercike napja. Egy óra az út Pilisvörösvárig, legkésőbb délre ott vagyunk. Anna addigra már hazaér vele a sétából. Azonnal melegíti magának az ételt, mindig éhes, mióta szoptat. A férjem kertészkedik, én a kisunokámmal játszom a szőnyegen. Imádja a csörgős játékokat, egy rumbatök a kedvence. Múlt héten már nem maradt meg Berci a szőnyegen, körbemászott a szobában, át az ebédlőasztal meg a székek alatt. Lenyűgözi a porszívó, a tekergőző kábelek, csövek.
Ma csütörtök van, tegnap kihirdették a veszélyhelyzetet. A nagy kukta csülkös bableves megfőzve. Málét is sütöttem hozzá. Mama receptje. Mindkét lányom szereti, Zsuzsának is csomagoltunk egy adagot.
Bercike tegnap a kanapé szélébe kapaszkodva felállt. Elmegyünk hozzá, még most az egyszer. Majd az ablakon át nézzük. Nem tudni, melyikünk vírushordozó. Egy hete minden nap boltban jártunk, gyűjtöttük a készleteket.
Hosszú a lista, mit kell innen hozzájuk vinni: Jóföld a kertbe, palántanevelő ládák, az itt maradt utazóágy és gyerekkocsi. Téli alma, bébiételek, amiket már tartaléknak szántunk, ha kijárási tilalom lenne. Teli az autó.
Nem megyünk be a házba. Süt a nap, a teraszon beszélgetünk. Tartjuk a másfél méter távolságot az unokánktól. Menjünk inkább.
Máskor Pomáz fele szoktunk jönni hazafelé, mert Pesten át dugó van. Most nincs. Fél óra alatt beérünk Zsuzsához, Zuglóba. Megállunk kint a tömbház előtt. Letesszük a bejárati ajtó elé a csomagjait, kért pár nyári cuccot, amit nálunk a garázsban tárolt.
Sétálunk a parkban, virágoznak a vérszilvafák. Szájmaszkos nyugdíjasok a padokon, kutyasétáltatók, kocogók. Tíz perce van Zsuzsának, azután telefonkonferenciája lesz. Két napja otthonról dolgozik.

Si muore
Egy Bergamo-i orvos beszél a videón. Arról, hogy még mindig nem értjük a lényeget. A vírus mindenhol ott van. Belélegezzük, órák alatt szétroncsolja a tüdőnket. És – széttárja a karját, elmondja többször is, a szemünkbe nézve – si muore. Meghalunk.

Tünetek
Kapar a torkom. Ez nálam ősztől tavaszig így van. De ez most más. Érzem azt az alattomos hideget a mellkasomban, ami a tüdőgyulladás jele. Van tapasztalatom ebben is.
Potenciális áldozat vagyok. Célcsoport. Mifene.
Biztos szarni kellene az egészre, valamiben úgyis meg kell halni, satöbbi. De nem, én félek. Nem lehetek beteg. Nem kerülhetek lélegeztető gépre. Már azt se bírnám ki, hogy légmentesen becsomagoljanak a mentősök. Nekem klausztrofóbiám van. De talán ájult leszek.
Ott fekszem majd egy sátorban, sok más beteggel együtt. Surrognak mellettünk a mesterséges tüdők. Űrruhás ápolók és orvosok járkálnak közöttünk. Akit kitolnak, az meghalt. Várunk sorunkra. Egyedül halnak meg, engem látnak utoljára, mondta egy könnyes szemű nővér tegnap abban az olasz riportban.
Megmérem gyorsan a vérnyomásomat. 170/110. Beveszek még egy vérnyomáscsökkentőt. Most meg 100/60, alig van pulzusom. Na, megint 150/100. Összeomlott a keringésem. Mit is mondtak? Ez is jellemző koronavírusos tünet?
Jó ötlet volt a nyugtató. Ha ma éjjel tudok aludni, holnapra talán jobban leszek. Ha. Minden esetre nyitva hagyom az ajtót. És a telefon itt van az ágy mellett.

Maradj otthon
Bartók néni egyedül lakik. Övé az utolsó ház az utcánk végén. Csak akkor járunk arra, ha sétálni megyünk. A vedlő fehér zsaluk mindig le vannak engedve az utca felőli ablakokon. Találgatjuk, itt van-e Bartók néni. Egész télen nem láttuk.
Régen, míg járt a kenyeres autó, Bartók néni a kapuban várta. Hetente kétszer vett kenyeret. Beszélgetett a szomszédokkal, olyan jókat tudott kacagni. Én csak odaintettem neki, a miénk tőle a harmadik ház. Velünk akkor beszélgetett, ha séta közben elhaladtunk a kertje mellett. Ő mindig ott volt. Tavaly már botra támaszkodva vetette a krumplit. Nagy fájdalmai voltak, alig tudott hajolni. Marékszámra szedi a gyógyszert, mondta, hogy mozogni tudjon. Nem hagyhatja a kertet. De most meg a gyomra fáj. Vittem neki savlekötőt, jót tett neki, vetetett egy dobozzal.
Idén tavasszal még nem láttam Bartók nénit. Semmi mozgás a kertben, sem a zsaluk mögött. De négy tyúk kapirgál az udvarban, amit máskor elözönlöttek az ibolyák.
Tegnap kihozták nekünk a kenyeret, az önkormányzat autójával. Betartjuk a maradj otthon szabályt. Zoli, a hivatali segítő, ment tovább, az utca vége felé. Bartók néni ott állt a kapuban, egyedül. Nem jár senki az utcán.