Kerék Rebeka: Dohánymorzsák

Fotó: Kovács Ibolya

egy erdélyinek akit régen ismertem

 

az apád mindig pipaszagú volt

cseresznyésen füstölte szét a lakást

fekete szemű kislányokról mesélt

megcsipkedte az arcodat és

opálos tekintettel énekelt

azóta megtudtam hogy félalkoholista

azt mondod olyankor birkóztok

ha iszik és öblösen kacag rágyújt

ezt mosolyogva mondod

de nem szólsz a betört üvegajtóról

és hogy a kutya nyalta fel a vért

aki régen a csipkebokor alá ellett és

otthagyta a magzatburkot

csak fekete szemű kislányokról beszélsz

lassan neked is cseresznyeszagod nő

meg angyalszárnyad

és szereted mert az apád

szereti a szoknyád meg a szád

nem kiáltasz félrenézel

nyeszlett kölyköket csitítasz

várod hogy korhadjon a minden

szellőzzön a lakás dohányszaga

vagy hogy az apád a bent helyett

elhagyjon és ottragadjon nélküled

a kintben

 

Kerék Rebeka, 2002-ben született Budapesten, jelenleg is ott tanul. Szereti a regények első és utolsó mondatait, a hosszú sétákat, a kliséket és a napfelkeltét.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kérjük adja meg a hiányzó számot *