A Karácsony a könyvtárban program részeként 2024. december 20-án az Irka tizedik könyvének bemutatóján Istók Anna, az Irka vezetője rendkívül csinos, elegáns öltözékben, egy lila pliszírozott szoknyában, és egy fekete, karokon átlátszó, csipkehatású felsőben köszöntötte a közönséget, és az álarcaik mögött rejtőző irkásokat.
A műsor egy különleges produkcióval kezdődött: irkatársunk, Karsai Gizella pantomimművész avatott be minket az álcázás rejtelmeibe.
Újvári Miklós újságírót, az est debütáló moderátorát az írókör megalakulása, a benne zajló foglalkozások mikéntje, és a könyvek szerkesztése, lektorálása érdekelte. Panni többek között a témaválasztásról, a szövegek tömörítésének fontosságáról beszélt, s megemlékezett Mersdorf Ilonáról, a nemrég elhunyt társunkról, aki az írókör mozgatórúgója, mondhatjuk lelke volt.
A kötet illusztrátora, egy régi irkás, Fodor Katalin grafikusművész elmesélte, hogy teljes szabadságot kapott az alkotásban, és bátran nyúlhatott olyan technikához, amit nagyon szeret, ami személyes, de egy szűkebb rétegnek szól.
Az est legérdekesebb része következett: a szerzők szereplése. Panni az adott novellához kacsolódó kérdéseire mindenki megpróbált az álarca mögül őszintén válaszolni.
Íme a kérdések: (válaszok alább a videóban)
Almási Lajos: Isten belát-e a maszk mögé?
Bojár Cassino: Fel lehet építeni egy egész életet egy hazugságra?
Galló Kovács Zsuzsanna: Ezt nem illik csinálni – mit jelent számodra ez a mondat? Jellemző ez még rád?
Filep-Pintér Eszter: Szoktál-e még szégyenkezni, ha igen, mi miatt?
Istók Anna: Mindenkinek van valami függősége, neked mi?
Kakucska Melinda: Mi az, ami ki tud billenteni a döntésképtelenségből és elindítani a változás útján?
Karsai Gizella: Egy színész mindig szerepet játszik. Te sose felejtetted még benne magadat egy szerepedben? maszkodban?
Kenéz Árpád: Neked magabiztosságot ad, ha magadra öltesz egy maszkot, egy szerepet?
Kovács-Oláh Anikó: Hogyan tudja az ember a félelmeit legyőzni?
Kővágó Éva: Szerinted hogyan válik valaki hőssé? Mi kell hozzá?
Nagy-Laube Csilla: Az anyaság egy olyan szerep, amit le lehet néha tenni, levenni az anyamaszkot, vagy ez már örökre az arcunkra ragadt?
Németh Anna: Szerinted a megfelelési kényszerből születhetnek pozitív dolgok?
Papp-Klára Márta: Mi az, ami téged a legjobban felháborít?
Richter Anikó: Sokan nem azt az életet éljük, amit élhetnénk. Mi ennek az oka?
Szabó Anikó: Szerinted kell-e vagy nem kell az álarc a mai társadalomban?
Tóth M. Erika: Bizarr témával álltál elő, pornófilm forgatáson vesz részt novellád főszereplője, akiről csak annyit árulunk el, hogy virtuális szemüvege is fontos kellék ebben a történetben. Úgy látom, írásodban feszegeted ezt a mai, trendi virtuális valóságot, a te, mondhatjuk nem mindennapi, fantázia világodban meddig terjednek ezek a határok?
Ujj Béla: Létezik-e egyáltalán az embernek egy maszk nélküli arca?
Kell egy csapat! Az ismert film jelmondata jutott eszembe a könyvbemutatóra készülődve, és mindvégig a helyszínen is. Boldog vagyok, hogy a sors kegyes velünk: az IRKA csapata tizenhat éve tartja magát. Együtt megyünk a parkon át, irodalmat főzünk, álmodozunk, Darwint parázni kényszerítjük, bejárjuk a világot, rácsodálkozunk a hétköznapi dolgokra, és álarcok mögé bújunk.
Panni frappáns fészbuk bejegyzésével búcsúzom, és mindenkinek jó szórakozást kívánok az Álarcainkhoz.
„Fantasztikus hangulat, fantasztikus közösség. Öröm irkásnak lenni, imádom, hogy benne vagytok minden bolondságban, hogy mindig kitaláltok valami kreatívat. Az Irka tizedik antológiáját, az Álarcainkat maszkban mutattuk be, az est végére persze mindenkiről lekerült minden álarc, és minden titokra fény derült. Köszönöm, hogy vagytok és mindenkinek, aki itt volt és segített, részt vett, meghallgatott.”
illusztráció: a könyvtár és a szerző fotói
(fél)videó a rendezvényről:
Létezik-e egyáltalán az embernek egy maszk nélküli arca?
Nem létezik.
Az “arc” – így az álarc és a maszk is – az emberek közötti kapcsolatban, személyközi kölcsönhatásban jön létre. Szükségszerűen generálódik védekezés és/vagy megtévesztés eszközeként. Lehet olyan állapot amikor nem hordunk ilyet, de az megfigyelhetetlen. Már a tükörbe nézés is interakció, ahol saját magunkat nézzük.