Mielőtt belépett volna, felszívta az orrát, majd egy férfias herákolással kicsapta az aszfaltra a légutait zavaró, nikotinba kövesedett turhadarabkát. Józsi fél kézzel a Pub-lik ajtaját fogta, másik karját óvón egy befőttesüveg köré fonta.

– Szevasztok! – rikkantotta.

Az ajtónyitástól meglebbent a sűrű füst, és láttatni engedte Egyfogú Ferit, amint éppen sört csapolt a pult mögött. A fojtó levegő fullasztó köhögésre ingerelte Józsit, aki végül egy bosszús basszaistennel bevágta az ajtót maga mögött, és megállt lihegve. Homlokán az erőlködéstől apró izzadságcseppek indultak meg borostás álla felé. Sanyikabagról a pultnál éppen remegő kézzel gyújtott egy talpas szofira, miközben kocsonyás tekintetét a belépőre emelte. Nem értette a hirtelen támadt zavar okát.

Józsi a cimboráit kereste szemével, szokott asztaluknál ültek. Peckesen odalépett hozzájuk, és óvatosan az asztalra helyezte a kezében tartott üveget.

– No, szerintetek mi ez?

A csavaros üveg apró fehér, morzsalékos színéről nem lehetett eldönteni, hogy az az üveg mintája, vagy tartalma.

– Szörp.

– Pálinka! – rikkantotta Sanyikabagról.

– Ha ez szörp, akkor a mienk pálinka.

– Bodzabefőtt.

– Nyisd ki! Megvizsgáljuk!

– Sanyika nyert – mondta ki az ítéletet az üveg tulajdonosa. Azzal a pulthoz sietett, hogy a nyertes számára egy üveg sört vételezzen.

– Lottót veszek! – válaszolta Sanyikabagról megrendülve az örömtől.

– Hungarocellel bélelt befőttesüveg! – hangzott egy elkésett versenyző megoldása.

– Rizspálinka?

– Bodzapálesz.

– Ez egy ilyen izé, benne hogyishívjákolt micsodával – kezdődött újra a polémia, mikor az asztaltársaság résztvevői meglátták, mit nyer az, aki eltalálja a helyes megoldást. Reménykedő tekintettel vetették újfent magukat a témára.

– Szerintem a végén megisszuk és koki részegen elmélázunk, hogy jó lett-e.

– A metil kissé legyengítette a látásomat. Rizspálinka korai stádiumban?

– De az is lehet, hogy ez csak egy dekupázs teknikával készült díszüveg, tik meg itt beleláttok minden jót – mélázott el egy művelt kocsmatöltelék a szomszéd asztalnál.

– Csak rizsa lesz az. De ha már rizs, akkor kínai gasztronómia. Ha már kínai gasztronómia, akkor macska. Azt pedig ugye tudjuk, hogy amihez cukrot lehet adni, abból pálinkát is lehet főzni. Vagyis az üvegben kizárásos alapon macskapálinka található.

– Bodzaaaaaaaaaaaaaa.

– Macskapálesz lesz az, mer tavaly a bodzapálesz neonzöld volt a Józsinál.

– Most ázik ki a színanyag! Reggelre már sokkal jobb lesz! – biztatta a tulajdonos a közönséget és letette Sanyikabagról elé az üveg sört.

– Hópihék, télen raktad el, gondolva a nyári melegre – osztotta meg költői gondolatait egy újonnan érkezett versenyző.

– A macskapálesz az, amitől a macskajaj van?

– Hungarikumgyanús ez a bodza ízű cukrozott macska, finomszeszbe áztatva, dunsztosnak eltéve.

– Védessük le, mert ezt is betiltja a zunió!

– Fenti gondolatmenet szerint kínaikum – jött a megfellebbezhetetlen válasz.

– Bodzilla a neve – mondta Józsi büszkén.

– Nyissad ki, hadd bodzilázzunk be!

A macskapálesz csavaros üvegben megadóan tűrte a nevével kapcsolatos szemantikai vitát. Majd akkor beszéljetek, ha már megkóstoltatok, gondolta kajánul, és eleresztett egy apró szellentést, ami gyöngyszínű buborékként szaladt fel az üveg tetejére, majd halkan kipukkant.