Le Jardin des Parfums et des Epices – Illatok és Fűszerek Kertje – a sziget déli vidékén, Saint- Philippe közelében látható. Ez a háromhektáros terület a Mare-Lonque erdőben bújik meg, egy nyolcszáz éves lávafolyás területén. A kerthez vezető út mentén, a fákra felkúszó vaníliák látványa bizonyítja a növény lián mivoltát.

Saint-Philippe környékén erdei fákra futtatják a vaníliát, semmilyen vegyszer nem éri, ezért az itteni Bourbon vanília a legjobb minőségű.

Az Illatok és Fűszerek Kertje kétszáz éves múltra tekint vissza. 1989 óta csak csoportosan látogatható. Középkorú férfi idegenvezetőnk botanikusnak beillő szaktudással tárta elénk ismereteit. Az itt fellelhető ezerötszáz fajtából mintegy harmincat mutatott be. Örökre emlékezetesek maradnak a különlegességek: a huszonöt éves elefántlábú fenyő, a föld nélkül élő, letchi fáról lelógó fehér gyökerek, a madárfészek páfrány, és a nálunk is népszerű filodendron virága és termése, ami csak a trópusokon látható. Felejthetetlen lett a kurkuma gyökér tapintása, és a négyféle illatú levél – fahéj, szegfűszeg, szerecsendió és bors – dörzsölése. Érdekes ízhatás lehet a kreol ételekben.

Nomen est omen: Liane de Jade. a jade féldrágakő sejtelmesen kék színárnyalatát a virág két hét után ér el. A növény akár négy méterre is megnőhet. A Fülöp szigeteken őshonos, Jade szőlőnek is nevezik. A virágokat az ördög karmaihoz hasonlítják, felfelé ívelő formájuk miatt.

Az eddigi kertek hatalmassága után, a következő bemutatásra váró a különleges nevével és a mesébe illő helyszínével lett emlékezetes számomra. Saint-Denis fölött, a La Montagne nevű faluban leltünk a Hamupipőke Kertre – Le Jardin de Cendrillon-ra.

Az 1950-ben létrehozott kert a Roche család magántulajdona, az első ilyen jellegű látogatható kert a szigeten. Manapság már nem lakja senki a házat, a kertet egy idős ember gondozza. Előre megbeszélt időpontban örömmel mutatják meg az érdeklődőknek. Négyszázötven fajta virág él itt a kertben, számos növényt, virágot már ismerősként köszöntöttünk. Ilyen volt a porcelán rózsa, pónifarok fa, a molyokat elriasztó vetiver, a különféle muskátlik, itteni nevén geraniumok. Páfrányok, szarvasagancs formájú vagy teknőspáncélt utánzó levelek zöldelltek, és itt is csodálatosan vöröslött a Hell-Bourgban megismert Golgota virág, franciául Fleur de la Passion. Tudják-e, hogy miért van tíz szirma? Szívesen elmesélem.

A latin név – Passiflora – a 17. század elejéről ered.

Egy szerzetestanítvány, Jacomo Bosio állította párhuzamba Jézus Krisztus szenvedéstörténetét (Golgota) a reggeli órákban kibomló virággal.

Krisztus keresztútját a virág egyes részei szimbolizálják:

– három bibeszál a három szög, amikkel Jézust a kereszthez szegezték;

– az öt portok az öt sebhely;

– a 72 szálból álló sugárkoszorú a töviskoszorú 72 tövise;

– a tíz sziromlevél a tíz apostol (Pétert és Júdást nem számítva).

A már bemutatott kedvenc – a sejtelmes kék Liane de Jade – itt is a fejünk felett himbálózott.

Egyszer csak megláttam Őt!

A faágon kapaszkodott a kis karmaival, és érdekes pózban ült, mozdulatlanul, mintha nem is élő állat lenne. Természetesen vaku nélkül fotóztam, hiszen köztudott, hogy a vaku fénye árt neki.

A Hamupipőke kert nyaralásunk utolsó délelőttjére esett. A mesés környezet és az óceán látványa feledtették velem a közelgő búcsúzás szomorúságát. Adieu Réunion!

2010.

illusztráció: a szerző fotói