Horváth Piroska: Színözön
Amikor megkérdezték, hogy mi a kedvenc étele, gondolkodás nélkül rávágta: a káposztás tészta. Nem gondolta, hogy pár óra múlva hoznak neki termoszban, melegen tartva. Meghatottan köszönte meg ezt a különleges ajándékot a családnak, akiket ezentúl „káposztás tésztáséknak” hívtak maguk között a rendelőben. A tészta kis kockái olyan kemények voltak, mint amilyent gyermekkorában a nagymamája gyúrt neki. A káposzta szálai sötétbarnán fedték be a tészta pici négyzeteit, látszott, hogy meg is pirult néhol az alja, ugyanúgy, mint amikor a nagymamájánál ette a nyári konyha viaszosvászon-terítős asztalán, miközben a sparheltben még égett a tűz, s füstjének illata szállt a levegőben. „Káposztás tésztásék” a gyermekkorát hozták el neki ezen a délelőttön termoszban, melegen tartva.
Zsuzsa!!!!!!!!!!!!!!! 🙂 De jól választottál!!!! Köszönöm!!!!!! Ezt a képet ugyanis szülöfalumban, az erdélyi Magyardécsében, boldog gyermekkorom színhelyén festettem, ahova ha hazamegyek, még ma is a “nyári konyha viaszosvászon-terítős asztalán” fogyasztjuk drága húgommal a káposztás tésztát, miközben vidáman hosszasan nosztalgiázunk. Csak Décsében nem tésztának, hanem laskának nevezik. Káposztás laska. 🙂