A hátában érezte, hogy figyelik. Felnézett. A magas, fekete, jóképű kreol férfi, fehér vászon öltönyében kivált a turisták közül. Szúrós tekintetével határozottan őt figyelte.

Ugyanilyen fehér, nyári öltönyt viselt a távoli trópusi szigeten is. Az érdekes alakú fémtárgyat  akkor első látásra nem ismerte fel a férfi izmos kezében, csak azután látta, hogy az egy, a piacon  vásárolható, majomkenyérfa – baobab – formájú dísztárgy.

– Madame! Várjon! – hallotta a férfi hangját és érezte izmos kezének érintését.
– Engedje meg, hogy bemutatkozzam, Pierre Maréchal vagyok. Filmet forgatok egzotikus helyszíneken. Tudom, hogy novellákat ír, szeretném, ha segítene nekem a forgatókönyvírásban.
– Hát nem a fotóért jött?
– Arra gondol, amikor lefényképezett a Grande Marchén boababbal a kezemben, amint éppen lesújtok az áldozatra? –  mosolygott rá a férfi s választ sem várva folytatta:
– Csak nem gondolta komolyan, hogy egy boababbal ölni lehet??

***

Felkelt a nap. A vakító meleg sugarak visszatükröződnek az óceán kék-zöld színeiben és elárasztják az erkélyt. A nő befejezi az írást, bekapcsolja a nyomtatót és feláll.
A férfi a hintaágyon ül, magas, fekete, jóképű, kreol bőrét fehér vászon öltözéke még jobban kiemeli.
– Mióta tudod?- kérdezi és feláll.
– Nem volt filmforgatás a piacon, mondták – szól a nő, s a férfi izmos kezében észreveszi a fém dísztárgyat.
Agatha Christie-re gondol, a krimik királynőjére, aki ezt mondaná most neki:
– Lám, ölni bármivel lehet, még baobabbal is.

kiemelt kép: Vörös Eszter: Magányos fa