(Borítókép: Szinvai Dániel)
Szédelegve megyek ki a folyosóra. Alig aludtam az éjjel. Egy kórházban csak az egészen fiatal gyerekek és az élettől egészen távolodó öregek tudnak aludni. Tekintetem a linóleumra mered: egy ötforintos darab mintha kiszakadt volna belőle. Alatta hosszú évek koszfoltja tűnik elő, mint egy lassan gyógyuló, újra és újra felszakadó seb. Akár a fiam füle a sok gennyel, váladékkal, ami nem hagyja nyugodni sem őt, sem engem. Most már jó helyen vagyunk, nyugtatgatom magam. Hamarosan felnyitják a puha fejbőrt, és kitakarítanak minden betolakodót. Jó helyen vagyunk, ismételgetem.
Ki tudja, mióta állok a folyosón. Az idő az ilyen helyzetekben másképp pereg. A kezelés után kezembe adják a síró, fulladozó csecsemőt: mindenki dolgára siet. A főnővér Story magazint vesz a kezébe, én magamhoz szorítom a fiamat. Könnyes arca hálóingemhez tapad. Hüppögése, zaklatottsága egészen a “saját” kórtermemig kísér. Ott aztán a mindig nyitott ajtó mögött szoptatni kezdem. Altató dallamok kúsznak a levegőben: “Körben az angyalok ülnek“, „Angyal jő, angyal jő, őrzi álmod ne félj”. A percek lecsorognak a falakon, az idő mintha megállni készülne.
A teljes novella elolvasható a Csodák és egyéb hétköznapi dolgok című Irka antológiában. Megvásárolható a Gödöllői Városi Könyvtár regisztrációján.
Könyvbemutató: 2022. december 20. kedd, 18 óra, Gödöllői Városi Könyvtár
Filep-Pintér Eszter
Régen, csak reménykedtem a csodákban, ma már tudom, hogy vannak. Lépten-nyomon beléjük botlok, mert van, akinek a lépte-nyoma is egy csoda, akár vízen jár, akár vigasztal, akár együtt sír velem, akár egyszerűen csak szeret. Ezt a csodát kívánom én is tovább adni.