Braun Katalin: Lebegés

Éjhozó

Vörös Eszter Anna: Éjhozó

Braun Katalin: Lebegés

Pislákoló csillagösvényen,
a varázshegyen is túl,
testem már nem érzem.
Súlytalan lebegésben
ölel magához az űr.

Suhanó gondolataim
feloldódnak a kék csendben,
lelkem kiszabadul,
örömtáncot jár
a sejtelmes végtelenben.

4 hozzászólás a(z) “Braun Katalin: Lebegés” bejegyzéshez

  1. Valóban, annyira összeillik a kép és a vers, hogy egy idegen nem tudná megállapítani, melyik született hamarabb. A vers szülte a képet, vagy a kép a verset? Tökéletes az összhang! Mindkét szerzőnek gratulálok!!!

Hozzászólás a(z) Horváth Piroska bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Kérjük adja meg a hiányzó számot *