Szarka szállt a szembe széllel,

szarafánt, a blúzt kapun cibálta,

s amíg a Merkúr bolyong tökéllyel

én őt várom, s hogy karját kitárja.

Vajh’ miért didergek érte éjjel,

ó, fűtsön szerelme tiszta lángja,

bár ott a tároló faszénnel,

a testem csakis testét kívánja.

Vágyott szívét szívemmel lelem meg,

ha ujjai közt jár a farokka,

ott lóg e címer feje felett,

egy ábrán ereszkedik marokra.

Napi nassra vágyott, s trónolt Shakespeare,

morába szottyant vele a szexpír.

(A vers egy műhelymunka terméke, a feladat ez volt: írjatok szerelmes verset obszcén, trágár szavakkal!)