Kenéz Árpád bejegyzései

Kenéz Árpád: Negyven tél

Álnok tél közelít felém,
sajnos nem tudok elmenni,
és igazán nincs is hová.
Korgó gyomor csak a „Semmi”,
melynek mindkét ága foglalt.
Egyiken vacog a remény,
a becsület már csak csontra
fagyott egykor csalfa erény.

Zárt szemem vetítővászon,
a kőpadlón fekszem hanyatt.
A betonkeverőben pont
egy talicska anyag maradt.
Belekötött, mint a lelkem
rég elmúlt ifjúságomba,
majd, mint az óra homokját,
csúf erők kifújták onnan.

Ütemtelen a forgásom,
szinte már-már émelyítő.
A zsebemben még tán maradt
egy aprócska tégely idő,
amit kölcsön kéne adnom
a bizonytalan holnapnak.
Majd útba ejtem a boltot,
Ami Non-Stop, ahol adnak…

Hirtelen hull az arcomra
az üvegszilánkkemény ég,
Ha ez próbatétel, akkor
jöhet a hideg, jöhet még!
Föltápászkodom, és meleg,
mélyleheletemmel, halkan,
átölelem a mindent, hisz’
Jézus ágyán nincsen paplan.

(Az írás a Minden jó, ha a vége jó? című IRKA felolvasóest alkalmából született 2023 decemberében, a feladat szerint minden szöveg utolsó pár szava egy ismert karácsonyi dal címe kellett legyen.)

Kenéz Árpád
Hódmezővásárhelyen született, a Tisza partján, Mártélyon nőtt fel. Iskoláit Szegeden, majd Gödöllőn végezte, végül itt is telepedett le. A természet és a történelem mindig is érdekelte. Polihisztornak tartják. Laboratóriumigazgató, történelmi újrajátszó, kísérleti régész, néprajzkutató, bicskakészítő, író-költő. Nem hisz a csodákban. Minden okkal történik. Vallja, ha figyelünk, meglátjuk az összefüggéseket, ám a mai rohanó világban ez egyre nehezebb. Ilyenkor hajlamosak vagyunk értetlenül, rácsodálkozni a történésekre…

Kenéz Árpád: Dr. Ávai Pál

Kenéz Árpád
Hódmezővásárhelyen született, a Tisza partján, Mártélyon nőtt fel. Iskoláit Szegeden, majd Gödöllőn végezte, végül itt is telepedett le. A természet és a történelem mindig is érdekelte. Polihisztornak tartják. Laboratóriumigazgató, történelmi újrajátszó, kísérleti régész, néprajzkutató, bicskakészítő, író-költő. Nem hisz a csodákban. Minden okkal történik. Vallja, ha figyelünk, meglátjuk az összefüggéseket, ám a mai rohanó világban ez egyre nehezebb. Ilyenkor hajlamosak vagyunk értetlenül, rácsodálkozni a történésekre…

Kenéz Árpád: Erő

(Borítókép: Szinvai Dániel)

“…Eljött a hazaút ideje. A buszon egy falubeli, idősebb lány mellett kötöttem ki, a walkmanembe akart belehallgatni és a fejhallgatót csak szorosan összebújva tudtuk megosztani.  Kishíján ebből is románc lett. Már-már néha olyan érzésem volt, hogy ez egy jó, vagy legalábbis normális nyár lehet, olyan, amilyenre egy tizennégy éves fiú vágyhat. Ám valahogy ott és akkor egyikőnk se akarta igazából ezt kapcsolatként felvállalni. Ebben ennyi volt, tizenöt órányi beszélgetés, zenehallgatás, csókolózás és nevetgélés. A buszról leszállva mindketten tiszta lapot nyitottunk.
Mikor hazaértem a kirándulásról, a cuccaimat ledobtam és az első dolgom volt, hogy ránézzek az öregre. Megfogtam törékeny kezét.
– Tata, látod, épségben megjöttem!
Ugyanúgy feküdt az ágyon, csak még soványabb volt, még szaporábban pihegett, mint mikor elmentem. Igazából zihált. Szemeit igyekezett felém fordítani, de azok már alig engedelmeskedtek. Nem is egyszerre mozogtak. De valahogy rám nézett, erőltetve pislogott egyet. Így kissé én is megnyugodtam, hogy az öreg még megvan és tudja, újra itthon és biztonságban vagyok.
Pakolásztam, mikor megcsörrent a telefonunk, a haverom hívott, hogy megszülettek nála a terrier kiskutyák, amiket már nagyon vártunk. Bringára pattantam, és eltekertem hozzájuk…”

A teljes novella elolvasható a Csodák és egyéb hétköznapi dolgok című Irka antológiában. Megvásárolható a Gödöllői Városi Könyvtár regisztrációján.
Könyvbemutató: 2022. december 20. kedd, 18 óra, Gödöllői Városi Könyvtár

Kenéz Árpád
Hódmezővásárhelyen született, a Tisza partján, Mártélyon nőtt fel. Iskoláit Szegeden, majd Gödöllőn végezte, végül itt is telepedett le. A természet és a történelem mindig is érdekelte. Polihisztornak tartják. Laboratóriumigazgató, történelmi újrajátszó, kísérleti régész, néprajzkutató, bicskakészítő, író-költő. Nem hisz a csodákban. Minden okkal történik. Vallja, ha figyelünk, meglátjuk az összefüggéseket, ám a mai rohanó világban ez egyre nehezebb. Ilyenkor hajlamosak vagyunk értetlenül, rácsodálkozni a történésekre…

Kenéz Árpád: 3+3-as állami támogatás szecesszív módon örökölt pénzből

A legyengült tél még éles szellőin szörfözik a városban a polisztirol,

Révedve nézi üveges szemmel egy beszörpözött polihisztor

a fűrésze által leválasztott apró igazgyöngyöket,

A fény hirtelen szivárványra esik szét valamin: göngyöleg.

 

A ragasztó kibuggyanó habos-babos fodra olyan, mint lágy kenyér,

Oldószer nincs rá, fekete marad a dolgos munkástenyér,

Manapság már a régi, cifra oromzatok vagy ezerarcú furcsa falak

Olyanok, mint óvodásnak az akvarell vagy ornamentika: nagy falat.

 

(Feladat: Nagy Márta Júlia: Elígért lány című verseskötete alapján kellett modern szecessziós verset írni eklektikus témában, formában.)

Dr. Kenéz Árpád

A gödöllői székhelyű Állattenyésztési Teljesítményvizsgáló Kft. Tejvizsgáló Laboratóriumának igazgatója. Közel 20 éve ír, elsősorban filozofikus,elvont témájú lírák születnek tőle, de kedveli a szójátékos, a magyar nyelv szépségét kihasználó, vicces írásokat is. Nagy kedvencei a limerickek.
Feleségével és két gyermekével (egy fiú egy lány) Gödöllőn, családi házban éli életét.
Hobbija az írás mellett a történelmi újrajátszás, a bicskakészítés és a
néprajz.

Kenéz Árpád: A bába

Morzsalékos földdé vált az agyam,
ha hallgattam őt.
Mindent befogadtam,
nem is vettem levegőt…

Erdőnyi terjedelemben ömlöttek
a szobába az emlékei.
Árnyék jelent meg fölötte,
e folyó hordalékát már nem cipeli.

Boszorkánynak hittem néha,
mint tudatlan gyermek.
Elkéstem, én béna,
Csak utolsó telén ismertem meg.

Kalandos élete volt dédinek,
Kis apró domb, a hegyek között.
Mondhatták volna csak néninek,
de túl sok könnyet látott méhlepények fölött.

(A feladat Antal Balázs: Vad című kötete alapján készült: egy természeti jelenség tulajdonságaival kellett felruházni egy családtagot és ebből verset írni.)

Dr. Kenéz Árpád

A gödöllői székhelyű Állattenyésztési Teljesítményvizsgáló Kft. Tejvizsgáló Laboratóriumának igazgatója. Közel 20 éve ír, elsősorban filozofikus,elvont témájú lírák születnek tőle, de kedveli a szójátékos, a magyar nyelv szépségét kihasználó, vicces írásokat is. Nagy kedvencei a limerickek.
Feleségével és két gyermekével (egy fiú egy lány) Gödöllőn, családi házban éli életét.
Hobbija az írás mellett a történelmi újrajátszás, a bicskakészítés és a
néprajz.

Kenéz Árpád: A Világ körül

– részlet –

Eurázsia

Kíváncsi voltam, hogy menyire ül stabilan Ulán Bátor. Miután kibámészkodtuk magunkat, megmutatta nekünk, milyen nagy a maga készítette jurta. Bent a tűz mellett aztán elővett egy festményt, ami azt ábrázolta, hogy semmilyen ruha sincs Dzsingisz Kán.

Török Tamara: Zászlók

Én nagyon kedvelem Tibet, így felmásztunk megnézni, hogy milyen a Csomolung ma, mert holnap már Bhután kell lennünk. Utaztunk tovább, hogy megismerhessük, milyen sokféle teafajtát termesztenek Ceylon.

Később megtekintettük, hogy az oroszok fővárosa hogy meg lett Moszkva. Megállapítottuk, hogy Putyin ugyanolyan stílusú öltöny van, mint Jelcin, Sztálin vagy éppen Lenin volt korábban.

Jöttek a török. Messziről láttalak téged is, ahogy titokban ott gyrosztál a sarki büfében.

Ám gyorsan elegünk lett Isztambul, így elindultunk Ankara. Később Juannal gyorsan összespanyoltunk. Ő nem volt zavarban, de Pinto csak ott portugált a sarokban szótlanul.

(Megjelenés helye: Öt perc indulásig  – IRKA Antológia, Gödöllő, 2021 A kötet megvásárolható, vagy kikölcsönözhető a Gödöllői Városi Könyvtárból.)

Kenéz Árpád – Dél-alföldi származású gödöllői lakos. Egyesek szerint igazi reneszánsz embör. Író, költő, kézműves, történelmi újrajátszó, néprajzos. Egyszóval igazi gyüttment „polisztirol”. Nagy vágya, hogy élete párjával „nemkétgyerekkel” négykerékkel gasztrotúrázza végig hazánkat, majd egész Európát.

Kenéz Árpád: Intelem a Polgárhoz!

illusztráció: pixabay.com

Ha éppen erdőben jársz és Békés helyett Harsány s Heves a Beled,

Keresd meg hát a megfelelő helyed!

Itt nincsen csempézett terem,

Csak Földes zug, hol Komló terem,

Na meg Som, Gomba, Moha nő,

Lábatlan gyík futkároz s ugrál Szarvas ünő.

De vigyázz, azon terep, mi Siklós és Seregélyes,

Zavarhat dolgodban, hiába terebélyes!

Ha kucorodsz, rakd szét Sarud, le a Bugyival s fel a Bekeccsel,

De végbélszéllel a Madaras rétet ne keltsd fel!

Dolgod végeztével, ha nincs más zsebedben

csak Kulcs, Doboz, legyen a lapu eszedben!

Mit ott hagytál, tápként szívja be a talaj,

Jövőre halvány barna Fót árulkodik, mi is volt itt tavaly.

Kenéz Árpád: Home Fogg Laló kalandjai

Avagy tornácóra magyar módra. Hogyan támadtatik meg rossz népek által egy szerény magyar dalia.

Home Fogg Laló vitéz nyargalt lován zordan

Nyálkahártyája már fuldokolt a porban.

Feltűnt egy fogadó, hol jó muzsika szólt,

Kint egy frank egy hun nőt hun itt, hun ott faszolt.

A kidobó egy nagy se ki se besenyő,

De neki is jutott egy merkit beste nő.

Főhősünk elszántan lépett be az ajtón,

Bemutatkozom hát, a nevem nem Ajtony,

Hanem Laló, kinek nemzetsége magyar.

Erre felkurjantott egy félrészeg kabar,

Ám bolgár pukkasztás nyomta el halk szavát,

Na meg a zenebona, mit lantolt egy szavárd.

Furulyán kíséri egy barna szaracén,

De gé dúrban játszik, mert nagyon szar a cén.

A dalt énekelte egy rövid longobárd,

A ritmus szekciót adta egy bongós szárd.

A sarokban csendes, öregember, székely,

Szag alapján olyan, mint, aki beszékelt.

Egy ittas szláv éppen egy avart égetett,

De, egy füles után birkaként bégetett.

Hogy ezzel, vagy mással indult a haddelhadd,

Nem tudni, nem írja Ibn Dúl Hadd El Hadd.

Úgy mentek a népek a lovas vitézre,

Mint egy csapat moa egy nagy polinézre.

Először egy szkíta nézte ki e harcost,

Könyökkel kapott is egy irdatlan arcost.

Hiába küldött rá egy bazi nagy pártust,

Figuránk ennek is bevitt vagy kétpár tust.

Majd a már említett barátunk az avar,

Hadonászott egy sort, nem sok vizet zavart,

Úgy látszik, nem másén, hanem saját baján

Tanulja a mórest e nagyképű kagán.

Egy-két füles után egy víg dákó román,

bekómázva csücsült egy fadákó romján.

Támadásra lendült a kantinpult mögül,

Majd szablya által halt az aljas kultvogul.

Alánok, alánok, alánok angyalok,

Ettől függetlenül kaptak egy nagy balost.

Egy asztalnál ez állt: doni roxolánok,

Dárda szállt közéjük, egy se volt jó látnok.

Fülesért állt sorba a mazo cool varég,

Mivel nem verte el senki sem kurva rég.

A legnagyobbat tán a kis jázig kapta,

Pedig ő lett volna DJ házigazda.

Egy cigány fogai szanaszét hevertek,

Egy rőt skót homlokán a púpok McKeltek.

Olyan rúgást kapott a bátor teuton,

Hogy Göncöl szekérrel zötyög a tejúton.

Meghallotta Laló, hogy egy észt és osztják,

Okoskodik nagyon, épp a lettet osztják.

Nem hallgathatta ezt, rögtön odaugrott,

És ketté fejelte a mocskos finnugrot.

Ha már ott volt kéznél, olyat vert a kvádba,

Hogy az holtan rogyott bele egy fakádba.

Nem okoznak több bajt a bajszos kipcsákok,

Lovagló korbácstól pirult ki picsájok.

Az egyetlen ütést egy sovány kopt adta,

Ám torkát nemsoká késpenge koptatta.

Tiszta fejjel támadt a drogos markomán,

De félúton mégis kidőlt a narkomán.

Laló többet várt most az izmos vandáltól,

Simán kirántotta a juhbőr szandálból.

Lándzsával támadott egy szőrös vizigót,

Patarúgás törte ketté e víziót.

Besegített hát a magyarunk hű lova,

Meghajolt ez előtt egy migráns kajova.

Akkor még nem gondolt senki sem Viktorra,

Ne fussunk előre, most tört egy pikt orra.

Vitézünknek íja fél automata,

Átlőtt nyakkal hörgött egy szauromata.

Hadd mondjak néhány szót a gengszter örményről,

Pajzs éle kapta le mind a tíz körméről.

Az egyetlen élő egy beszari pun volt,

Bevégezte ő is, hasztalanul puncsolt.

Így fogyasztotta hát a népet barátunk,

Ily mészárlást talán csak moziban látunk.

Lalónak, ki beszól, azonnal szörnyet hal,

Itt ér véget ez a Tarantinódi dal.

 

 

Gödöllő, 2018. október, Kenéz Árpád ©

 

 

 

 

 

Kenéz Árpád: Kínálós

illusztráció: pixabay.com

(Elképzelt eset egy nemlétező kenézlői borozóból.)

Vencelkém! Ne légy már olyan díszpinty,
Fröccsbe simán jó az Olaszrizling!
De, ha mégis hiányzik egy kis flanc,
Íme itt egy száraz Cabernet Franc.

Kellemes az Irsai Olivér,
Ma már úgysem jár a balsai rév.
De nem kell ám úgy elszomorodni,
Édesít rajtad a Szamorodni.

Ízlelgesd hát meg ezt a vén Aszút,
Elűzi a rettegett rézfa..út.
Esetleg innál egy jó kis Furmint?
Te tényleg nem ismered Niels Kurvint?

Megcsillant hátul a Csabagyöngye,
A tímár épp most hányja ki könnyen.
Íme itt egy zamatos Sauvignon,
Ez ugyanaz, amit a Szabi nyom.

Kóstolnál direkttermő Otellót?
Várj! Lassan nézz csak hátra ott egy ló!
Ja, nem is, az csak egy kék elefánt…
Ejha, Jó ütős ez a Balafánt!

Találunk neked valót, csigavér!
Mit szólsz például ehhez: Bikavér?
Hallod? A harang megint zakatol.
Nagyon régi fajtánk a Bakator.

Egyébként finom a Kékoportó.
Jól esik, ha vattát köpsz a portól.
Felfrissíthet téged a Kadarka,
Vagy két tucat fajtát elhadartam.

Légy szíves döntsd el! Góhér, Ezerjó,
Juhfark vagy Csóka? Itt egy ezres jó?
Vegyél egy decit vagy inkább kettőt,
Traminit, Hárslevelűt, vagy Zengőt.

Elhangzott 2019.  május 3-án a Bor-Sajt-Irka esten.