(Tél)
Jégkár,
fagyos, üres,
szétrepeszti lelked,
mit addig felépítettél,
halál.
(Tavasz)
Csíra,
duzzadt, erős,
reméled az összes,
de lesz, mi a földben marad,
magok.
(Nyár)
Kóró,
száraz, sárga
határban bandukolsz,
szomjas marhákkal együtt bőgsz,
aszály.
(Ősz)
Lepra,
nyálkás, pőre
bőröd vedled tompán,
védtelenül állsz a szélben,
csontváz.
Cinquain: Egy ötsoros versforma, amelynek sorai általában 2, 4, 6, 8 és 2 szótagot tartalmaznak.
Foncsorhibás tükörbe nézek.
Először a folyton növekvő vakfoltokat térképezem fel ezen a régi darabon, majd lassan az arcomra fókuszálok. Ezt csinálom évek óta. Ezt csinálom, mióta felérem a tükröt.
De hol van már az a tejfölszőke, pirospozsgás, anyajegyes arcú kisgyerek?
Ott van valahol mélyen a foncsorfoltokba ragadva…
A tükör segít megmutatni az igazi arcomat. Hála neki álarcokat és maszkokat is tudok készíteni. Az elmúlt években különféléket kellett hordanom, volt, hogy egyszerre többet is, ám nézzük csak meg őket sorban:
Apa, férj, családfenntartó. Ezt az erőt sugárzó, nagy, hatalmas, rendíthetetlen, de szigortól kissé komor maszkot hordtam a legtöbbször. Meg is sínylette. A kezdetben színes maszk mára eléggé megkopott és pasztell árnyalatúvá antikolták az évek, ám szerencsére sok otthon a színes ceruza, így a gyerekekkel és a feleségemmel az asztal közepére helyezett álarcot egy közös színezés során újjá varázsolhatjuk. Mindenkinek jut egy negyed…
A novella folytatását az Álarcaink, jubileumi Irka kötetben találjátok. A kötet megvásárolható és kikölcsönözhető a gödöllői városi könyvtárban.
Kenéz Árpád
Azt szoktam mondani, hogy egyszerre vagy három ember életét élem. Az is lehet, hogy ez a szám folyamatosan növekszik. Mindegyikhez más maskara dukál. Van olyan, amely könnyű, szinte láthatatlan, de valamiért mégis nehezebb, mint az agancsokkal koronázott bronz sámánmaszk. Az előbbi mögé szinte lehetetlen elbújni, míg a másik mögött bátran kiengedhetjük a gőzt. Ahogy a pót nagyanyám mondta: „Ki köll ismerni égymás gusztusát!”. Azaz nem árt, ha tudunk igazodni, alkalmazkodni a környezetünkhöz és képesek legyünk úgy hordani a maszkjainkat, hogy mégse mondhassánk ránk: Köpönyegforgató!
Álnok tél közelít felém,
sajnos nem tudok elmenni,
és igazán nincs is hová.
Korgó gyomor csak a „Semmi”,
melynek mindkét ága foglalt.
Egyiken vacog a remény,
a becsület már csak csontra
fagyott egykor csalfa erény.
Zárt szemem vetítővászon,
a kőpadlón fekszem hanyatt.
A betonkeverőben pont
egy talicska anyag maradt.
Belekötött, mint a lelkem
rég elmúlt ifjúságomba,
majd, mint az óra homokját,
csúf erők kifújták onnan.
Ütemtelen a forgásom,
szinte már-már émelyítő.
A zsebemben még tán maradt
egy aprócska tégely idő,
amit kölcsön kéne adnom
a bizonytalan holnapnak.
Majd útba ejtem a boltot,
Ami Non-Stop, ahol adnak…
Hirtelen hull az arcomra
az üvegszilánkkemény ég,
Ha ez próbatétel, akkor
jöhet a hideg, jöhet még!
Föltápászkodom, és meleg,
mélyleheletemmel, halkan,
átölelem a mindent, hisz’
Jézus ágyán nincsen paplan.
(Az írás a Minden jó, ha a vége jó? című IRKA felolvasóest alkalmából született 2023 decemberében, a feladat szerint minden szöveg utolsó pár szava egy ismert karácsonyi dal címe kellett legyen.)
Kenéz Árpád
Hódmezővásárhelyen született, a Tisza partján, Mártélyon nőtt fel. Iskoláit Szegeden, majd Gödöllőn végezte, végül itt is telepedett le. A természet és a történelem mindig is érdekelte. Polihisztornak tartják. Laboratóriumigazgató, történelmi újrajátszó, kísérleti régész, néprajzkutató, bicskakészítő, író-költő. Nem hisz a csodákban. Minden okkal történik. Vallja, ha figyelünk, meglátjuk az összefüggéseket, ám a mai rohanó világban ez egyre nehezebb. Ilyenkor hajlamosak vagyunk értetlenül, rácsodálkozni a történésekre…
DR. ÁVAi Pál pszichiáter viszi a bérem. Emlékezetem már csak giGARAMban mérem TI SZAbadok vagytok, én meg rab, RÁBAsztak a századok, de nem most, már hamarabb. MA ROStokolok, holnap brusztolok, Hogy aZ AGY VAduljon, kis pluszt tolok, TschiBO, DROG, pia...bármit beverek, KÖRÖS körül csak értéktelen sereg. Attól, hogy saját szaBÓD VAn, Még nem vagy ebben a valóban. Nálam az aDU, NA pá!
Kenéz Árpád
Hódmezővásárhelyen született, a Tisza partján, Mártélyon nőtt fel. Iskoláit Szegeden, majd Gödöllőn végezte, végül itt is telepedett le. A természet és a történelem mindig is érdekelte. Polihisztornak tartják. Laboratóriumigazgató, történelmi újrajátszó, kísérleti régész, néprajzkutató, bicskakészítő, író-költő. Nem hisz a csodákban. Minden okkal történik. Vallja, ha figyelünk, meglátjuk az összefüggéseket, ám a mai rohanó világban ez egyre nehezebb. Ilyenkor hajlamosak vagyunk értetlenül, rácsodálkozni a történésekre…
(Borítókép: Szinvai Dániel)
„…Eljött a hazaút ideje. A buszon egy falubeli, idősebb lány mellett kötöttem ki, a walkmanembe akart belehallgatni és a fejhallgatót csak szorosan összebújva tudtuk megosztani. Kishíján ebből is románc lett. Már-már néha olyan érzésem volt, hogy ez egy jó, vagy legalábbis normális nyár lehet, olyan, amilyenre egy tizennégy éves fiú vágyhat. Ám valahogy ott és akkor egyikőnk se akarta igazából ezt kapcsolatként felvállalni. Ebben ennyi volt, tizenöt órányi beszélgetés, zenehallgatás, csókolózás és nevetgélés. A buszról leszállva mindketten tiszta lapot nyitottunk.
Mikor hazaértem a kirándulásról, a cuccaimat ledobtam és az első dolgom volt, hogy ránézzek az öregre. Megfogtam törékeny kezét.
– Tata, látod, épségben megjöttem!
Ugyanúgy feküdt az ágyon, csak még soványabb volt, még szaporábban pihegett, mint mikor elmentem. Igazából zihált. Szemeit igyekezett felém fordítani, de azok már alig engedelmeskedtek. Nem is egyszerre mozogtak. De valahogy rám nézett, erőltetve pislogott egyet. Így kissé én is megnyugodtam, hogy az öreg még megvan és tudja, újra itthon és biztonságban vagyok.
Pakolásztam, mikor megcsörrent a telefonunk, a haverom hívott, hogy megszülettek nála a terrier kiskutyák, amiket már nagyon vártunk. Bringára pattantam, és eltekertem hozzájuk…”
A teljes novella elolvasható a Csodák és egyéb hétköznapi dolgok című Irka antológiában. Megvásárolható a Gödöllői Városi Könyvtár regisztrációján.
Könyvbemutató: 2022. december 20. kedd, 18 óra, Gödöllői Városi Könyvtár
Kenéz Árpád
Hódmezővásárhelyen született, a Tisza partján, Mártélyon nőtt fel. Iskoláit Szegeden, majd Gödöllőn végezte, végül itt is telepedett le. A természet és a történelem mindig is érdekelte. Polihisztornak tartják. Laboratóriumigazgató, történelmi újrajátszó, kísérleti régész, néprajzkutató, bicskakészítő, író-költő. Nem hisz a csodákban. Minden okkal történik. Vallja, ha figyelünk, meglátjuk az összefüggéseket, ám a mai rohanó világban ez egyre nehezebb. Ilyenkor hajlamosak vagyunk értetlenül, rácsodálkozni a történésekre…
A legyengült tél még éles szellőin szörfözik a városban a polisztirol,
Révedve nézi üveges szemmel egy beszörpözött polihisztor
a fűrésze által leválasztott apró igazgyöngyöket,
A fény hirtelen szivárványra esik szét valamin: göngyöleg.
A ragasztó kibuggyanó habos-babos fodra olyan, mint lágy kenyér,
Oldószer nincs rá, fekete marad a dolgos munkástenyér,
Manapság már a régi, cifra oromzatok vagy ezerarcú furcsa falak
Olyanok, mint óvodásnak az akvarell vagy ornamentika: nagy falat.
(Feladat: Nagy Márta Júlia: Elígért lány című verseskötete alapján kellett modern szecessziós verset írni eklektikus témában, formában.)
Dr. Kenéz Árpád
A gödöllői székhelyű Állattenyésztési Teljesítményvizsgáló Kft. Tejvizsgáló Laboratóriumának igazgatója. Közel 20 éve ír, elsősorban filozofikus,elvont témájú lírák születnek tőle, de kedveli a szójátékos, a magyar nyelv szépségét kihasználó, vicces írásokat is. Nagy kedvencei a limerickek.
Feleségével és két gyermekével (egy fiú egy lány) Gödöllőn, családi házban éli életét.
Hobbija az írás mellett a történelmi újrajátszás, a bicskakészítés és a
néprajz.
Morzsalékos földdé vált az agyam,
ha hallgattam őt.
Mindent befogadtam,
nem is vettem levegőt…
Erdőnyi terjedelemben ömlöttek
a szobába az emlékei.
Árnyék jelent meg fölötte,
e folyó hordalékát már nem cipeli.
Boszorkánynak hittem néha,
mint tudatlan gyermek.
Elkéstem, én béna,
Csak utolsó telén ismertem meg.
Kalandos élete volt dédinek,
Kis apró domb, a hegyek között.
Mondhatták volna csak néninek,
de túl sok könnyet látott méhlepények fölött.
(A feladat Antal Balázs: Vad című kötete alapján készült: egy természeti jelenség tulajdonságaival kellett felruházni egy családtagot és ebből verset írni.)
Dr. Kenéz Árpád
A gödöllői székhelyű Állattenyésztési Teljesítményvizsgáló Kft. Tejvizsgáló Laboratóriumának igazgatója. Közel 20 éve ír, elsősorban filozofikus,elvont témájú lírák születnek tőle, de kedveli a szójátékos, a magyar nyelv szépségét kihasználó, vicces írásokat is. Nagy kedvencei a limerickek.
Feleségével és két gyermekével (egy fiú egy lány) Gödöllőn, családi házban éli életét.
Hobbija az írás mellett a történelmi újrajátszás, a bicskakészítés és a
néprajz.
– részlet –
Eurázsia
Kíváncsi voltam, hogy menyire ül stabilan Ulán Bátor. Miután kibámészkodtuk magunkat, megmutatta nekünk, milyen nagy a maga készítette jurta. Bent a tűz mellett aztán elővett egy festményt, ami azt ábrázolta, hogy semmilyen ruha sincs Dzsingisz Kán.
Én nagyon kedvelem Tibet, így felmásztunk megnézni, hogy milyen a Csomolung ma, mert holnap már Bhután kell lennünk. Utaztunk tovább, hogy megismerhessük, milyen sokféle teafajtát termesztenek Ceylon.
Később megtekintettük, hogy az oroszok fővárosa hogy meg lett Moszkva. Megállapítottuk, hogy Putyin ugyanolyan stílusú öltöny van, mint Jelcin, Sztálin vagy éppen Lenin volt korábban.
Jöttek a török. Messziről láttalak téged is, ahogy titokban ott gyrosztál a sarki büfében.
Ám gyorsan elegünk lett Isztambul, így elindultunk Ankara. Később Juannal gyorsan összespanyoltunk. Ő nem volt zavarban, de Pinto csak ott portugált a sarokban szótlanul.
(Megjelenés helye: Öt perc indulásig – IRKA Antológia, Gödöllő, 2021 A kötet megvásárolható, vagy kikölcsönözhető a Gödöllői Városi Könyvtárból.)
Kenéz Árpád – Dél-alföldi származású gödöllői lakos. Egyesek szerint igazi reneszánsz embör. Író, költő, kézműves, történelmi újrajátszó, néprajzos. Egyszóval igazi gyüttment „polisztirol”. Nagy vágya, hogy élete párjával „nemkétgyerekkel” négykerékkel gasztrotúrázza végig hazánkat, majd egész Európát.
Ha éppen erdőben jársz és Békés helyett Harsány s Heves a Beled,
Keresd meg hát a megfelelő helyed!
Itt nincsen csempézett terem,
Csak Földes zug, hol Komló terem,
Na meg Som, Gomba, Moha nő,
Lábatlan gyík futkároz s ugrál Szarvas ünő.
De vigyázz, azon terep, mi Siklós és Seregélyes,
Zavarhat dolgodban, hiába terebélyes!
Ha kucorodsz, rakd szét Sarud, le a Bugyival s fel a Bekeccsel,
De végbélszéllel a Madaras rétet ne keltsd fel!
Dolgod végeztével, ha nincs más zsebedben
csak Kulcs, Doboz, legyen a lapu eszedben!
Mit ott hagytál, tápként szívja be a talaj,
Jövőre halvány barna Fót árulkodik, mi is volt itt tavaly.
