“… egy horgonyt tetováltatott a bal vállára. A második tetoválása még ennél is látványosabb volt a farokcsontja fölött. Egy sast ábrázolt.” *

(mondatértelmezés)

Egy személyről alkotott kép, különösen, ha az illető már nem él, erősen el tud térni attól, amilyen az illető ténylegesen volt. Ha valakiről azt olvassuk, hogy a magánytól depresszióban szenvedett, amit úgy kezelt, hogy gyakran kokaint fecskendezett az ereibe, nem feltétlenül tekintjük követendő példaképnek. Az sem tesz senkit feltétlenül vonzóvá, hogy az unokatestvérével házasodott. Mint ahogy az sem, hogy magának egészségkárosodást okozóan erős mértékben dohányzott. Ha még az is kiderül róla, hogy nem nagyon törődött gyermekei nevelésével, főleg nem ébred iránta különösebb szimpátia. De ha mindezen tulajdonságait nem ismerjük és csak azt tudjuk róla, hogy jó kiállású, és a környezetéhez képest pozitívabban viszonyult népünkhöz, olyan vonzó kép is kialakulhat róla, amit a “hagyomány” generációkon keresztül gondosan ápol. És ha ehhez még az utódoknak előnyös, politikai- és identitás marketing érdekek is kapcsolódnak, akkor jön létre egy olyan legenda, amilyen esetünkben Sissié, a magyarok Erzsébet királynéjáé, példaként arra, hogy a “történelem” sokkal inkább számító hazudozó, mint tanítómester.

*https://ujszo.com/panorama/sissi-csaszarne-az-igazi-messze-volt-a-filmbelihez-kepest