Zita, a fiatal régésznő most is, mint minden este, Csipkerózsika várának tornyában állt. Mikor a kutatócsoportok hazamentek és csend lett, ő eljött ide gondolkodni.

Még kicsi lány volt, amikor felfedezték az első régészeti célból készült légi felvételeken, hogy a Zemplén egyik csúcsán, a növénytakaró alatt egy vár áll. Akkor döntötte el, hogy régész lesz – el akart jutni a várba. Persze, azt senki sem gondolta volna, mit rejt és hogy ennyi idő után sem lesz megoldás.

A feltáráskor a várt romok helyett egy tökéletes várat találtak – várnéppel együtt. Azóta orvoscsoportok tucatjai vizsgálták az embereket: feltérképezték állapotukat, betegségeiket, sérüléseiket – a legkisebb vágásokat is – az eredmény: egyszerűen alszanak. Felébreszteni nem lehet őket. Kerestek vírusokat, gombákat, baktériumokat, bármit, ami magyarázatot adna az állapotukra, de semmit sem találtak.

Vegyészek elemezték az épületek anyagát, a ruhákat, a port a várudvaron, sőt, a konyhán a húst is. Az eredmény: a hús csak félig sült meg, de ha elkészülne, meg lehetne enni. Erre ugyan senkinek sem kellett rászánnia magát, de ezt is feljegyezték.

Először régészek aztán néprajzkutatók, végül művészettörténészek vizsgálták a használati tárgyakat, ruhákat, ékszereket. Eredmény: a vár öt-hatszáz éves lehet.

Népművelők a környező falvakat járták végig, hátha van valamilyen ének vagy monda, ami fényt deríthetne a rejtélyre – egyet sem találtak.

A vár belülről olyan volt, mint amikor a moziban egy filmkocka kimerevedik. Csak itt maga az élet volt az, ami megállt.

A kutatók sokat vicceltek rajta, hogy vajon melyik lányt kellene megcsókolni, hogy megtörjön az átok. Természetesen komoly tudósként nem hittek a tündérmesékben.

Zitának furcsa gondolata támadt – a várban nincs hercegnő, de van herceg. Egyértelmű volt, ki az: a torony aljában, a kis szobában feküdt. Nem tizenhat éves volt ugyan, hanem huszonöt körül lehetett, és kora igazi harcosának tűnt.

Ha Zita mélyen magába nézett, bevallotta, hogy kislány kora óta a herceg a kedvence. És ott volt a kezén sérülés.

Rosszabb már úgysem lehet, gondolta a lány, lassan lemászott a szűk lépcsőn, bement a kis szobába. Szorosan becsukta a szemét és egy gyors, bátortalan csókot lehelt az ifjú arcára. Még ki sem nyithatta a szemét, nyöszörgést hallott – a herceg ébredezni kezdett.

Öt perccel később hatalmas lett a vár körül a felbolydulás és teljes a hírzár. Hosszú hetek múlva sem érkezett hivatalos magyarázat a vár titkára.

A tudósok mégsem mondhatták el, hogy Csipkerózsika meséje igaz, mégha minden teljesen máshogy történt is.