Az író – költő abból él, hogy emlékezik – kezdte a múltidézést szombaton délután Szabó T. Anna, s felolvasta A változás c. versét, megidézve benne régi lakóhelyük virágzó akácfáit, melyekre mindig nosztalgiával gondolnak vissza. Elmesélte, hogy jelenlegi, budaörsi házuk ablakából gyönyörű a kilátás, de férje mégis háttal az ablaknak ülve írja történeteit.
„A másik személye itt az otthonunk” – vallottak egymásról Takács Zsuzsa költő sorával, ami legszebben fejezi ki egymás iránti érzelmüket. A szerelem és irodalom a kezdetektől összefonódott életükben. Gyuri már tizenöt évesen író akart lenni, amit Anna komolyan vett, s boldogan olvasta minden nap a tőle kapott ajándék novellákat.
Huszonhat éve egymást tanuljuk az irodalmon át – jellemezte házasságukat Anna, s beszélgetésükből megismerhettünk egy olyan írói életformát, amiben a felek egymás iránti odafigyelése, megbecsülése és segítése dominál, s amiben mindkettőjüknek az a legnagyobb boldogság, amikor megmutathatják egymásnak a megszületett műveiket. Már ismerik egymást annyira, hogy csak ott szólnak bele, ahol kell. Volt, hogy Gyuri egészítette ki egy vers utolsó sorát, és Anna találta ki Gyuri regényének címét. A legjobb hely a világon a regény közepe – avattak be minket az írás gyötrelmeibe, s elmesélték, hogy amikor éppen nem írnak, akkor készülnek az írásra. A közös sikerre évekig vártak, mígnem 2002-ben végre együtt dedikálhattak a könyvhéten.
Köszönjük a kellemes irodalmi szombat délutánt Annának és Gyurinak, köszönjük, hogy a költészet napját egy olyan házaspárral ünnepelhettük akik irigylésre méltóan „ismerik egymás melegét”.
A költő – író házaspár beszélgetését Juhász Gábor gitáros saját szerzeményei tették hangulatossá. Dragomán György megosztotta velünk egyik humoros írását, A szakállas villanyszerelőt, Szabó T. Annától pedig megtudtuk, hogy a férfi mikor férfi.
A férfi akkor férfi, hogyha lelkes,
ha táncra kész, de rögtön nem rohan –
előbb pár lépést a nőtől is elles,
mert hasznát veszi egyszer biztosan.
A férfi akkor férfi, hogyha bírja
az ugratást – de nem ugráltatod,
mert az életét saját maga írja,
és nem úgy fütyül, ahogy akarod.
Az okos érvre mindig kész a férfi,
és hoztok együtt új törvényeket,
mert amit mondasz, nemcsak hallja: érti,
és engedhetsz is, hisz ő is neked.
A férfi mindig tisztán látja célját,
de nem gátolja a te célodat,
a vak és önző törtetésen túllát –
egymásnak dőltök: ő is támogat.
A férfi akkor férfi, ha nem gyáva
szívvel érteni másokat s magát,
ha magán át a te arcod is látja,
mert te is látod őt magadon át.
A férfi képes hallgatni a csendet,
és hordozni a legbelső magányt,
és meglátni a profánt és a szentet
a tiszta s torz tükörben egyaránt.
A férfi…? Ez csak szó. Csak puszta ketrec.
A férfi: ember. Más törvénye nincs.
Akkor kimondom, itt nincs már több kecmec,
hogy nem a pénisz teszi. A gerinc.
A szakállas villanyszerelő itt olvasható:
http://gyorgydragoman.com/?p=631
http://szabotanna.com/category/versek/
Korán keltem
bele néztem
benn ragadtam
ebben a vonzó anyagban.
– Nem ez nem vers akar lenni, csupán izelítő, hogy mennyi olvasnivalót rejt ez az ismertető arról a figyelemre méltó irodalmi eseményről, melyen sajnos én nem vehettem részt.
(Azt hiszem Gödöllőre kell költöznöm, különben túl sok érdekességről lemaradok. 🙂 )