bársonyos reggeleken
a hófehér
gyöngyvirágkelyhekben
megbúvó esőcseppeket
bámultam a kertben,
s a magnólia bíbor szirmain
megcsillanó fényt
maradj otthon! mondták
s a megállt időben
fehér ködfátyol alól
néztem hiányod
mint ömlik magányom
ezüst poharába
álmomban
kézen fogva vezetett
az Angyal a téren át
a halványzöld rügyek
édes illatában
a Notre-Dame büszkén
viselte faragott kőcsipkéjét
(Feladat: Nagy Márta Júlia: Elígért lány című verseskötete alapján kellett modern szecessziós verset írni eklektikus témában, formában.)
Kedélye és szemüvege töretlen.Családi indíttatásból francia rajongó, az utóbbi években trópusokra utazó lett.
Az élet tartogatott számára valamit, ami egyszerre mámor és borzongás, gyógyír és áldás, ez az írás. Negyven év várakozás után most boldogan lubickol benne.
“mint ömlik magányom ezüst poharába…”
Ez a kedvenc képem
Nagyon tetszik. Látom lelki szemeim előtt és lelkem mélyéig hatol a gyönyörű költői képeiddel megjelenített történet. Újra csak azt mondom, hogy még még mert ennyi nem elég.