Hiányod hüvelykpercnyi űrt hagyott húsomban.
Jobb lesz így, tudom,
még serceg az elválásunk pontján a tompa fájdalom.
Álmatlan éjszakákon át búsultam
veled, és most nélküled.
Már pár órája elmentél,
a hűlthelyedből még szivárog a vér,
már sosem leszek egész nélküled.
De sosem hagyhatsz el teljesen,
a szekrény mélyén heversz holtan egy dobozban,
drága, hűtlen bölcsességfogam.
illusztráció:pixabay.com
Isteni!!!!!!!!!!!!!! :))))))))))))
A két (esetleg három) utolsó (árulkodó) sort ha elhagytad volna, kedves Panni,- s akkor egészen más tartalmat kapott volna a vers. 🙂
Köszönöm :3
Tudom ám, de ez benne a csavar 🙂
Ó, az a csavar, az a csavar! 🙂
Szeretem a poénokat, mint ezt.