Az iskolai kötelező olvasmányok egyvalamire tagadhatatlanul jók – általuk egy egész ország kollektív tudattalanjába ívódnak be bizonyos kifejezések. Ezek a szavak nemzedékeket kötnek össze. A világ változásaira lassan reagáló közoktatásnak hála, apáink és gyerekeink az iskolai olvasmányokból vett kulcsszavak révén félszavakból értik egymást. Ha azt mondom Vicuska, lányom azt mondja Egri csillagok. Ha apám kis bicebócát emleget, fiamnak a Kincskereső kisködmön jut eszébe. Ha bárki kiejti a száján: einstand, egyöntetűen vágja rá minden generáció: Pál utcai fiúk.
A Vígszínház az idei évadban ezt az örökös kötelező olvasmányt tűzte műsorára. És de jól tette! Természetesen, érett felnőtt nő, magamtól nem ezt a darabot választottam volna péntek esti szórakozásul, de a családomban feltörekvő ifjú nemzedékek meggyőztek, hogy együtt kell izgulnunk Boka és Ács Feri párviadalán. Nem bántam meg, hogy engedtem a határozott nyomásnak.
A színpadon egy minden ízében élő, évtizedek különbségeit elsöprő, valamennyi történelmi korban aktuális alkotást élvezhettünk végig. Egy igazi klasszikust. Minden és mindenki folyamatosan mozgott – a díszlet tömör tömbjei, amelyek széthajtogatva iskolapadot formáltak, a Pál utca sarkán lévő telek és a Füvészkert egymásra hasonlító, mégis markánsan különböző helyszínei és persze a szereplők. A 10-15 éves fiúkat játszó főiskolai színészek, magával ragadó zenére, merész koreográfiával erősítették a mű időtlen üzenetét.
Barátság, árulás, harc, hűség. Minden korban és minden korosztálynak izgalmas, sokszor végzetes dilemmákat felszínre hozó értékek. Mindennek központjában pedig ott a grund, amelyet minden körülmények között védeni kell, és amely valamennyiünkben benne lakozik kezdetektől fogva. Legintimebb titkaink hét lakat alatt őrzött, sérülékeny önmagunkról. Egy meleg mosoly, egy ölelés, egy testet-lelket szétfeszítő érzés, amely a valahová tartozásról és a benső szabadságról szól. Igen, ez a grund, ami csak a miénk.
A Pál utcai fiúk a Vígszínházban: http://vigszinhaz.hu/szindarab/347+a+pál+utcai+fiúk/
Köszönjük, Éva, hogy megosztottad az élményt!
Gondolkozom, kit vihetnék el az előadásra – a feltörekvő nemzedék képviselőinek híjával lévén 🙂
Én is szívesen megnézném, egyik nagy kedvencem volt a regény.