Túl az Óperencián
A CNN-en az amerikai elnök sajtótájékoztatója megy. Jól koreografált esemény. A Fehér Ház grandiózus oszlopsora előtt ízléses csoportban sorakoznak fel a válságtörzs oszlopos tagjai. Két pulpitus, az egyik mögött az elnök. Mond pár mondatot. Felkonferálja a többi stábtagot, akik katonás rendben lépnek előre a kamerák elé, majd olvadnak vissza a háttérbe.
Köszönöm Mike, Steve, stb. Great job.
Köszönjük, elnök úr, hajlonganak.
Együtt harcolunk. Együtt mentjük meg egymillió honfitársunkat. Legyőzzük a vírust. Másként nem tehetünk.
Naponta százezer tesztet végzünk el. Cél az ötperces teszt, most tizenöt percnél tartunk, mutat fel az elnök egy kis hordozható ketyerét. Mint egy tévéshopos ügynök, színpadias mozdulatokkal bontja fel a dobozát.
Fertőtlenítjük a maszkokat, így hússzor újra használhatók. Mondtam a fiúknak, hogy csak nem fogjuk kidobni őket egyszeri használat után?
Tízezer kórházi ágyat állítunk fel. Egy nap alatt felhúzták katonáink a kórház-sátrat a Central Parkban. Valaki reflexből tapsolni kezd, de talán lefogják. Ezt nem látjuk.
Arról nem esik szó, hogy huszonhétmillió amerikainak nincs egészségbiztosítása. Arról sem, hogy egy hónappal ezelőtt az elnök azt nyilatkozta, nem hisz a vírusban. Hogy várhatóan száz-kétszázezer áldozata lesz a járványnak, a kései intézkedéseknek köszönhetően.
A hulló virágszirmokat kergető tavaszi szél meg-megemeli az elnök letapasztott hajtincseit. Még elromlik a frizurám, mondja, miközben a fejéhez kap.

Nem vagyunk egyformák
A fehéroroszok zászlót lengetve tombolnak egy meccsen. Inkább meghalunk, mint hogy térden csússzunk, ordítják a kamerába.
Romániában tízezernél több büntetést szabtak ki a karantént megszegőkre.
Amerika felveszi a harcot a járvány ellen. Nem kérdés, ki fog győzni.
Svédország éli a megszokott életét. Bízik az egészségügyben.
Svájcban, a tökéletes társadalomban elszabadult a járvány.
New Orléans-ban megtartották a Mardis Gras fesztivált.
Nálunk kihaltak az utcák. Nem kell kijárási tilalmat elrendelni. Olaszország itt van a szomszédunkban.

Megéri?

Tizenegyedik nap önkéntes karantén. Már csak három nap a lappangási idő végéig.
Be kell vinni a kocsit éves szervizre, Gödöllőre.
Kiszállok a piacnál, húst venni a macskáimnak. Csak egyetlen zöldséges tart nyitva. Egy köteg retek háromszázötven forint. Kesztyűs kézzel guberálom elő a tárcámból a pénzt. Egy öreg fogyasztja napi felesét a grillbódénál. Két vevő, két eladó. Ennyien vagyunk a piacon.
Gyalog végig a városon, gondosan kerülgetve egymást a szembejövőkkel. Mind a hattal. Neutronbomba-támadás után lehet ilyen. Az csak az élő szervezeteket rombolja, a tárgyak megmaradnak.
Nincs más megoldás. Bevásárlás az Aldiban. Hat kocsi parkol a bolt előtt.
Nehéz egyszerre gondolkozni és maszkon át lélegezni. Alig öt cikk van a listámon. Csirkemell, máj, marhahús a cicáknak. Nekünk tej, kenyér. Egyetlen be nem tervezett cikket mégis leveszek a polcról: a vaníliás cukrot. Akkor már két ötös csomaggal. Nehezen pótolhatók a készletek.
Minden vásárló kosarában állateledel. Vannak még vagy hatan a boltban. Egyikük árufeltöltő, segít egy öreg néninek kiválasztani a megfelelő méretű tojást. Tényleg, veszek én is tízet.
A plexi-pajzzsal védett kasszához az én kedvemért jön oda az eladó.
Kilenctől tizenkettőig csak a hatvanöt fölöttieké a bolt. Másfél méter távolság, maszk mindenkin. Fegyelmezettek vagyunk.
A kocsi szervízelése is megvan egy óra alatt. Itthon kipakolás, a kocsi összes ajtaja órákig nyitva hagyva. Csak megöli a hideg azokat a vírusokat.
Felsőruhák, sapka, sál, kesztyű levetése az udvarban. Holnap mosás.
Élelmiszerek a garázsban, az a dekontaminációs bázis.
Hitelkártyák, maszkok csipesszel felfogva a szárítókötélre.
Telefonok, a kocsi volánja alkoholos képernyőtisztítóval fertőtlenítve.

Holnaptól számolhatom megint a tizennégy napot.