Már napok óta harsány hangok hallatszottak a domboldal felől.

– Hozzad már Petikém, hozzad már, sose leszünk készen!

– Milyeneket kértél? Ez vastagnak számít?

– Már mondtam Petikém, hozzáméred a lábadhoz, ha olyan vastag, hozzad.

– Nem lesz gond Kapa, ha tüzet gyújtunk?

– Nem, nem lesz gond, ne aggódjál.

A faluban gyorsan terjedt a hír, egyesek már füstöt is láttak felszállni az elhagyott barlanglakásokból.

– És az sem lesz gond, ha a hiénák megérzik a sült hús szagát?

– Itt nincsenek hiénák, te állat.

–  Kapa, de ha mégis vannak, akkor elfutunk?

–  El, akkor elfutunk. Hova futnánk Petikém, hova? Ide jöttünk, itt fogjuk leélni az életünket.

– Nem is megyünk vissza a városba soha?

– Értsd meg, itt fogunk lakni, itt fogunk főzni, mosdani, mindent itt csinálunk. Itt élünk majd az erdő közepén, fogunk nyulakat, megsütjük…

– Megesszük.

– Igen, megesszük.

A hangoskodásból gyorsan rá lehetett jönni, hogy két férfi költözött a falu szélén üresen álló barlanglakásokba. Úgy tűnt, nehezen megy nekik a beilleszkedés. Sanyi bátya már megleste őket, régi deszkákból próbáltak padokat ácsolni, de Sanyi bátya szerint „kutyábul nem lesz szalonna”.

– Kapa, segíts már!

– Petikém, engedd már el az istenért. Miért nem teszed már le a büdös francba?

– Ide?

– Hát hova a megmeredtbe lehetne még letenni?

– Kapa ne idegeskedjünk, azt mondtad, itt nem fogunk idegeskedni, azt mondtad itt béke, nyugalom vár ránk.

– Az lesz Petikém, az lesz, csak kurvára be kell rendezkedni a nomád életre, érted?

A teljes novella elolvasható a Darwin parázik c. Irka antológiában. Megvásárolható a Gödöllői Városi Könyvtár regisztrációján.

Ára: 2 700,-Ft