Momi legszívesebben letépte volna magárál a ruhát, amibe a két bennszülött lány félórával ezelőtt beletuszkolta. Nem elég, hogy a nagy melegben a bőre csúszós volt az izzadtságtól, a száraz fűből szőtt koktelruhától még viszketett is. Már öt perce tipródott a szafari bár ajtajában, hogy ne szaladjon-e vissza a kellemesen hűvös párducmintás selyemruhájáért. Biztos volt benne, hogy ebben a fűszőnyegben inkább fonnyadt szobanövenynek tűnik, mint csábító ragadozónak. Végül úgy döntött, mégsem öltözik át. A ruhát Madame Pampa küldte, és ő tudja, mire harapnak itt a halak. Utolsó találkozásukkor a Madame azt ígérte, mindent megtesz annak érdekében, hogy segítsen Mominak becserkészni egy nagyvadat. Természetesen a segítség nem volt ingyen. Elvárta, hogy neki is csurranjon-cseppenjen majd valami, miután Momi csapdába csalta a prédáját. Valahogy majd csak lesz, vonta meg karamellszinű vállát a lány. Amint áthaladt az ajtón, hűvös vízpára hullott rá felülről. Megborzongott, de örömmel töltötte el, hogy a bárban figyelnek arra, hogy mindenki felfrissülve lépjen be. A plafonról lustán lógtak a ventillátor-szárnyú lámpák, és ráérősen kavarták a levegőt. A langyos fuvallat belekapott Momi aranybarna hajába, majd megtáncotlatta a fűruháját. A szellő érintése pajkos volt és csiklandós. Momi elmosolyodott. Máris kellemesebben érezte magát, hiszen tudta, a víztől csillogó bőre sok vadász tekintetét vonzotta. Makulátlan fehérbe öltözött pincernő lépett hozzá, s egy felhasított cukornádat nyújtott neki. A barna cukormassza érdes volt és kellemesen durva, viszont az íze sima és tömény.

Momi egyenesen a pulthoz sétált, nem nézve senkire, és elegánsan felült egy magas bárszékre. A bordó műbőr még langyos volt az elöző vendég combjának emlékétől. Pár perc múlva egy férfi, akinek a nyakkendője többet ért, mint Momi egész élete, egy üveg hűtött vörösbort küldött a lánynak. A palack karcsú nyaka gyöngyözően hűvös volt, és a címke lassan levált a sima üvegről. Momi a háláját egy hosszú, kacér pillantással fejezte ki, és kicsit feljebb húzta a combján ruháját. A fű-szövet kecsesen csúszva engedelmeskedett a mozdulatnak, majd újra szorosan simult Momi alakjára. Tehát mégsem véletlenül választotta ezt neki Madame Pampa. Mikor a lány végzett az első pohárral, egy határozott kezet érzett a vállán.

‑ Táncoljunk ‑ mondta az oroszlán-barna szemű férfi, és a lányt a zebrabőrökkel lefedett parkettre vezette. Az állat durva szőre csiklandozta Momi meztelen talpát, miközben a férfi keze egyre lejebb csúszott a derekán. Momi kissé elpirult és zavartan nézelődött körbe az étteremben, amit addig nem is vett rendesen szemügyre.

A falat különböző trófeák díszítették, mindegyik alatt ugyanannak a vadásznak a neve. Amikor Momi pillantása találkozott egy antilop üveges szemével, végre megértette, mit üzent az összes állat kétségbeesett tekintete: „Te vagy a következő.”

(Nyomtatásban megjelent: Szó-kincs antológia, Aposztróf Kiadó, 2013)