Ujj Béla bejegyzései

Az éltet bennünket, ami a többséget

“… lemondunk az egyéni gondolkodásról, és az elvárásoknak teszünk eleget. Az éltet bennünket, ami a többséget élteti, arra vagyunk kíváncsiak, amire mindenki más, azt olvassuk, amit mindenki olvas, éppúgy gyűlölünk mindent, ami váratlan és rendhagyó, mint mindenki más … “*

(mondatértelmezés)

Nincs ember, aki nem akart már másra hasonlítani, vagy éppen mindenkitől különbözni. Van aki állítja, hogy “mindenki másképpen egyforma”, és van aki azt, hogy a “sokaság hasonlóan másmilyen”. A közmondások sem igazán segítenek, mert egyrészt “a hasonló a hasonlónak örül”, másrészt az “ellentétek vonzzák egymást”. A dolog tartalma a sokévszázados tömeg-elit fogalom párral írható le. A mai tömeg már nem a fizikai gyülekezet, hanem a tömeg(köz)média alanya. Nem saját testi tapasztalatai szerint orientálódik, hanem a tömeg(köz)média szimbólumai, diskurzusai, divatjai, programjai és sztárjai mintáiból. Ez a tömegindividualizmus okozza, hogy a mai ember “tömegebb”, mint amilyen bármikor valaha volt. Ma az kerülhet az elitbe, aki ki tud törni a véleménybuborékokból. A tömeg akkor funkcionál jól, ha alkalmas az igények és célok közös alakítására, az elit akkor, ha képes megfogalmazni és tudatosítani, hogy a tömeg alkotta társadalomnak mire van szüksége.

*https://24.hu/kultura/2024/02/19/foldenyi-f-laszlo-interju-guillotine-felvilagosodas-kultura-politika-parizs/

Böjt nélkül nem megy

„Amilyen mértékben ez a nagyböjt a megtérés ideje lesz, úgy fogja elérni az elveszett emberiséget a kreativitás hulláma: egy új remény felragyogása.”

(mondatértelmezés)

Az ember túlterheli a földet. A fogyasztói társadalomnak titulált nagy zabálás az emberen kívüli természet kárára zajlik. A megoldás a társadalmi szintű böjt, tartózkodás a túlzott fogyasztástól és a felesleges tevékenységektől. A böjt lehet részleges vagy teljes, attól függően, hogy most milyen szintű a belefogók fogyasztása. Lehet azon filozofálni, hogy a lélek – vagy ha úgy tetszik: a tudat – természetes-e, vagy teremtett, az tény, hogy olyan önálló létezőként működik, ami képes cselekvésre, például böjtre bírni a testet. Fenntartható-e a növekedés? Tudjuk-e mennyi az elég? “…utunk akkor válik konkréttá, ha újból meghalljuk ezeket a kérdéseket, és felismerjük, hogy még ma is a fáraó hatalma alatt élünk. Ez az uralom kimerít és közömbössé tesz. Ez olyan növekedési modell, amely megoszt, és elrabolja a jövőnket. Szennyezi a földet, a levegőt, a vizet, megfertőzi a lelkünket is. Bár szabadulásunk a keresztséggel már megkezdődött, mégis megmagyarázhatatlan nosztalgiát érzünk a szolgaság után. Mintha a szabadság helyett a már ismert dolgok biztonságához vonzódnánk” üzeni Ferenc pápa.

*https://hd.gorogkatolikus.hu/Ferenc-papa-uzenete-a-nagybojti-idoszakra-2024-februar-12

Egy házasság-felfogás

„…társkapcsolatukat olyan vállalkozásnak tekintették, amelyben két egyenrangú fél szabad elhatározásából vesz részt: nem a hagyomány vagy a tekintély szabja meg, hanem belső értékrendjük.”*

(mondatértelmezés)

A házasság intézménye szinte minden kultúrában létezik. Hosszú ideig utódgondozási és vagyonkezelési célú “gazdasági” szerződésként funkcionált, ami egyúttal legalizálta a felek közötti szexuális kapcsolatot is. Alapvető értelmezés változást a házasság fogalmában a romantika hozott, azzal, hogy alapjaként a “szerelmet”, két ember egymáshoz való mély, erős kötődését jelölte meg. De a szerelem a különböző kultúrákban mást jelent. Közös értelmezés, hogy lelki és testi vonzalmon alapul, és a másik személy iránti vágyakozásban, ragaszkodásban és odaadásban nyilvánul meg. A neurobiológusok különválasztják a “szerelemet” és a két személy közötti társas kötődést. Az előbbi csak az emberre jellemző, az utóbbi az állatvilágban is létezik. A krisztusi szeretet alapja a kötődés. Gyarmati Fanninak Radnóti Miklóssal való kapcsolata (szerelme, házassága) alatt öt magzatelhajtása volt (a hatodikra 1945-ben egy orosz katona erőszakoskodása következtében került sor). Kapcsolattörténetük alapján ki tudja megítélni a címbeli elveken alapuló házasságuk minőségét?

*https://m.mult-kor.hu/erzelmi-hullamvasut-radnoti-miklos-es-gyarmati-fanni-szerelme-20240123?pIdx=2

Új nemi megosztottság

“A legtöbb országban az a tendencia, hogy a nők balra tolódnak, miközben a férfiak egyhelyben állnak, de vannak arra utaló jelek, hogy a fiatal férfiak aktívan jobbra mozdulnak.”*

(mondatértelmezés)

Egyes tanulmányok szerint vannak olyan – nem csak nyugati – országok, ahol “ideológiai” szakadék nyílik meg a fiatal férfiak és nők között. Fiatal emberek tízmilliói, akik ugyanazokban a városokban, munkahelyeken, osztálytermekben mozognak és esetenként közös otthonokban is laknak, már nem érzékelik egymást. Az ezt vizsgáló tudományos kutatások adatai mutatják, hogy évtizedekkel ezelőtt a nemek nagyjából egyenlően vallottak liberális és konzervatív világnézetet. Az utóbbi évtizedben azonban jól láthatóan jelentős különbség keletkezett az egyre konzervatívabb fiatal férfiak és a progresszív irányba mozgó női kortársaik között. Lehet azt mondani, hogy ez csak időszakos trend, egy olyan szakasz, amely elmúlik, de az ideológiai szakadék mérhetően nő, pedig az adatok azt is jelzik, hogy az emberek alap politikai attitűdjét ma is nehéz alakítani. Az is hozzájárul a szakadék képződéséhez, hogy az okostelefonok és a közösségi média terjedése miatt a fiatal férfiak és nők egyre inkább külön virtuális élet-terekben élnek, és külön csoport kultúrákat hoznak létre.

https://www.ft.com/content/29fd9b5c-2f35-41bf-9d4c-994db4e12998

    Életek és parancsolatok  –  Betartani vagy kitartani?  

    (Székely Csaba: 10  – a Radnóti Színházban)

    Kép forrása: https://radnotiszinhaz.hu/repertoar/10-2/

    A 10 című darabra alapvetően azért figyeltem fel tavaly, mert egyetemi évfolyamtársam fia játszik benne. De érdeklődésemet egy másik dolog is fokozta az előadás iránt, az hogy a szerző és a rendező kolozsváriak. Mára jelentős változás állt be az erdélyi magyar értelmiség egy részének világ értelmezésében. Régebben úgy tűnt, hogy főleg egyfajta provinciális nemzeti megközelítés a jellemző magatartás, ezzel szemben mára már sokan lettek olyanok is, akiknek jóval nyitottabb és befogadóbb a magyarságtudatuk, mint a ma Magyarországon hatalmon lévőké.

    Székely Csaba író és Sebestyén Aba rendező tíz ember egymásét keresztező élettörténetét mutatja meg. A közös origó egy Remény nevű lakótelep, ami akárhol lehet a szocializmust “megjárt” kelet-európában. Ez a közeg egy olyan ember gyűjtőhely, ahol könnyű egymással találkoztatni a látszólag nagyon eltérő élethelyzetű szereplőket, ahol könnyen kreálható véletlenszerűség. Székely csak számozza a figurákat, mint ahogy parancsolatokat szokták. A színen, a valóságot reprezentatívan tükrözni szándékozva, öt női és öt férfi sors kivonat bontakozik ki. 

    Nyilvánvaló írói szándék, hogy  parancsolatok és a személyek “számozása” összefüggésben legyen. Végül is nem zavaró, hogy ez világosan látszó mélyebb tartalommal nem igazán telítődik meg az egyébként meglehetősen összetett darab építkezésben. Ennél a dimenziónál sokkal fontosabb a személyek közötti – térben és időben egyaránt szabadon ugráló – mozaikos megjelenítésben kibontakozó kapcsolatrendszer. Talán ez a darabban a legkidolgozottabb – jól működő –  konstrukciós elem, ami a valóság tényleges bonyolultságát hivatott ábrázolni. Ez a célkitűzés jórészt sikerül is. 

    Úgy is felfogható a társadalom (vagy a szűkebb környezet), mint egy színház, ahol mindenki eljátssza a saját jeleneteit és nézi a többiekét. Ez zajlik a színpadon. Érdekes volt látni, hogy az éppen aktív szereplőket hogyan követik az éppen nem résztvevő színészek. Úgy tűnt nézőként is élvezték a játékot. 

    A tízparancsolat sajátos szentencia gyűjtemény. Nem vitathatóan fontos együttélési esszencia, ami sok évszázados lepárlással keletkezett. Négy (spirituális) életviteli szabályt: Csak Isten igaz, Istent magát keresd, Szánj Istennek időt és Tiszteld szüleidet és hat (alapvető) tilalmat tartalmaz: Ne ölj, Ne paráználkodj, Ne lopj, Ne hazudj, Ne sérts más frigyét, Ne akard a másét. Ha az Isten kifejezést bármilyen élet-lényeget jelentő más fogalommal helyettesítjük a tartalom relevanciája nem változik.

    A Radnóti Társulata (mint szinte mindig most is) csapatként működött. Minden “játékos” folyamatosan a pályán volt, csere nélkül játszotta végig a “meccset”. És minden elért “találat” közös teljesítmény volt. A jeleneteket jól koreografált kórusének kötötte egymáshoz.

    Egyesként Baki Dániel egy autisztikus, intézetet megjárt, naiv fiút formál meg, aki a László Zsolt alakította nyolcas, kispályás hedonista álmodóval összefutva kergeti játékgépen a szerencsét. A kettes Pál András, mint az esztétika megszállottja jelenik meg, aki saját arcát alakítva keresi a szépséget és annak viszonyát a boldogsághoz. Majd feltűnik hármasként Berényi Nóra Blanka, mint fiatalon magát kiáruló, “karrierjét” pályaudvaron kábultan összerogyó roncsként végző kurva, aki kapcsolatba kerül a négyes Kováts Adél által játszotta doktornővel, akinek féktelen, elvakult bizonyítási vágya saját életét is nyomorítja. Közben megjelenik ötösként Márfi Márk mint jóképű, nagyravágyó “strici”, akinek nincsenek gátlásai, ha arról van szó, hogy szabaduljon a Remény lakótelepről. Az ő szerelme hatos, a Sodró Eliza által játszott lány, aki folyamatosan kéri „Édes Jézus” segítségét a létező világban való eligazodásához. Hetesként Lovas Rozi tűnik fel olyan “lakótelepi lányként”, aki az érvényesülést jól célzott férjhezmenéssel igyekszik elérni. Több van benne, de az “egyszerűbb utat” választja, amihez a boldogság csak „ferde úton” jár a már megismert nyolcas személyében. Közben megjelenik Schneider Zoltán által prezentált kilences, a férfi, aki meggazdagodott és nagykanállal eszi az életet, mégsem tud megelégedni. Ő hetes “álom lovagja” és mint kiderül egyes apja és nyolcas ifjúkori barátja. A tízes egy szabálytalan mégis archaikus „anya” Tóth Ildikó alakításában, aki művész (is) és, sok korábban megismert szereplőhöz fűzi viszony. A szereplők kapcsolatai olyan szövevényt alkotnak, aminek pontos ismertetése inkább zavarná az áttekintést, mint segítené. A viszony dzsungel szerepe az, hogy érzékeltesse a valóságos társadalmi létezés bonyolultságát, mint olyan környezetet, amelyben a tízparancsolatnak nincs reális esélye még a részleges érvényesülése sem. Mindezt az előadás úgy tárja a nézők elé, hogy közben egy pillanatra sem sugallja azt, hogy ne lenne fontos betartani a “törvényeket”. 

    A már említett a jeleneteket egymáshoz és a parancsolatokhoz kötő oratórium szerű kóruséneklés mellett, a szereplők szelfiznek is, megörökített “arcaik” láthatók a játéktér feletti három nagy képernyőn, mozgó és álló képként, tovább bővítve ezzel az értelmezés dimenziót. A történetmesélés élőképes verbalitása így feliratokkal, előre felvett videókkal és fotóalbummal bővül, segíteni próbálva ezzel a mai mediatizált világ komplexitásának lehető leghűbb ábrázolását.

    Feltétlenül meg kell említeni, hogy az előadás jól integrált része az élőben előadott zene. A Cári Tibor szerezte muzsika elemi erővel, szinte már-már sámánisztikusan hat. A két élőben, színpadi elemként folyamatosan jelenlévő zenész, Rozs Tamás és Wágner-Puskás Péter integráns részei a megjelenésnek, amibe időnként Sodró Eliza hegedű és Lovas Rozi fuvola játéka is besegít. Feltétlenül megemlítendő a jelmezeket tervező Bianca Imelda Jeremias és a díszlettervező Bartha József kreatív hozzájárulása az összképhez. 

    Nem lehet egyik játszó színészt sem kiemelni, mind a tizen nagyon egyenletesen magas nívón játszanak és  kórusként is remekelnek. A tízparancsolatot latinul kántálják, a szövegét kivetítve is sulykolják, hogy a néző ne felejtse el, éppen mit nem tartanak be a “szereplők” és általában mit szeg meg folyamatosan az Élet.

    A két felvonásban előadott mű végén a közönség hosszan és lelkesen ünnepelt. A Székely Csaba által jól kifundált Sebestyén Aba rendezésével tovább fokozott, bonyolult – néha nehezen átlátható -, de jól szervezett színpadi munka eredményeként létrejött a hatás.

    Mostanában sokat járok színházba. Jól teszem, mert a jó Színház, mint amilyet most láttam, lehetséges Út a jelenléthez. Még a látottak hatása alatt, hazafelé a Tízparancsolat érvényessége járt a fejemben, pontosabban az, hogyan lehet olyan “törvényeket” hozni amelyeknek megfelelően lehet élni. A törvények megnevezik a “bűnöket”, de képesek-e meg is előzni elkövetésüket? Ha nem, mi más képes erre? Mi a büntetés és a bűnbocsánat helyes aránya? A 10 hatásosan vetette fel ezeket a kérdéseket.

    nincs egyidejűleg globalizáció, nemzetállami szuverenitás és demokratikus politika

    „… nem lehet azt a három célt egyszerre megvalósítani, … vagyis nincs egyidejűleg nagyvállalati dominanciájú globalizáció, nemzetállami szuverenitás és az emberek számára kedvező szabályokat hozó demokratikus politika.”

    (mondatértelmezés)

    Régi “vicc”, hogy az ingyenes, mindenkinek járó és magas színvonalú orvosi ellátás kritériumaiból egyszerre csak kettő tud teljesülni. Nézzük meg a címbeli célok megvalósíthatóságát páronként. A nagyvállalati dominanciájú globalizáció és a nemzetállami szuverenitás csak az emberek (a demokratikus politika) rovására harmonizálható, úgy sem nagyon könnyen. A nagyvállalati dominanciájú globalizáció eredményezhet az emberek számára kedvező szabályokat hozó demokratikus “politikát”, de ez (maximum) az adott “vállalaton” belüli alkalmazottakra vonatkozóan lehetséges, a többi ember kirekesztésével. A nemzetállami szuverenitás, szinte minden esetben, az emberek számára kedvező szabályokat hozó, demokratikus politika megvalósításához szükséges források átcsoportosításával valósítható meg (ha egyáltalán). A nagyvállalati dominancia teljes megszüntetése így sem elérhető törekvés. Az orvoslásnál az “igények” kreáltsága és a gyógyító “javak” áru volta a korlát. De mindkét esetben a fő ok a kapitalizmus, vagyis az, hogy a profit fontosabb, mint a közjó.

    a kormány a nyugdíjak értékét garantálja

    “…a kormány a nyugdíjak értékét garantálja, sőt, miután az infláció mértékét magasabbra becsülték, mint amekkora valójában lesz, a nyugdíjak értéke némileg emelkedhet…”

    (mondatértelmezés)

    A befizetett járulékok alapján járó nyugdíjak értékállóságának garantálása alapvető társadalmi érték. Azt, hogy valami – például az infláció mértéke – valójában milyen lesz, nyilvánvalóan csak utólag lehet (majd!) megmondani. Decemberben – amikor ez a kijelentés elhangzott – a következő évre biztosan nem lehet tényekre vonatkozó igaz kijelentéseket tenni, a jövőre vonatkozóan legfeljebb szándékokat lehet kinyilvánítani. Aki ezt nem tudja, nem vehető komolyan. Egy komplex valami – mint a nyugdíj – valós értéke egy dinamikus környezetben nehezen mérhető. Pedig ahhoz, hogy garantálni lehessen a valaminek az értékét, mindenekelőtt mérni kell tudni. A nyugdíjak értékének meghatározása nem megbízható. Egy élethelyzethez szükséges javak köre irányadó lehet az adott személy megélhetési költségének meghatározásához. Egy ilyen – tartalmilag folyamatosan az élethez igazított – fogyasztói kosár kezelése egy nyugdíjrendszer egyik alapvető közszolgáltatása. Ami nélkül értékemelkedési lehetőségről beszélni – jóindulattal közelítve – vágybeszéd, reálisan tekintve: közönséges manipulációs propaganda-hazugság.

    a mesterséges intelligencia időnként hallucinál

    “… legnagyobb probléma a mesterséges intelligenciával kapcsolatban az, hogy időnként hallucinál. Ez azt jelenti, hogy azokról a dolgokról, amikről nincs elegendő ismerete, kitalál információkat – egybegyúrja, ami a legnagyobb valószínűség szerint lehetne –, és azt úgy tálalja, mintha a valóság lenne. Vagyis hazudik.”

    (mondatértelmezés)

    A humán jogászok sohasem deklarálják őszintén, hogy képtelenek ellentmondásmentes törvényi környezetet teremteni. Pedig ez nyilvánvaló tény. Erre a dolog természeténél fogva az MI sem alkalmas, de már most is nagyobb valószínűséggel lesz ellentmondásmentes egy törvénycsomag, amit MI segédlettel alkottak, mint az, amit anélkül. De ez a már ”létező jog” problémája, nem a mesterséges intelligenciáé. A hazugság (leg)elfogadott(abb) értelmezése az, hogy valaki szándékosan, szóban, írásban, vagy valami jellel, más megtévesztése céljából olyat közöl, amiről tudja, hogy nem igaz. Az MI „csak” paraméterezett statisztikai modell alapján dönt, nem rendelkezik sem ítélőképességgel, sem szándékkal. (Azzal csak a paraméterező ember bír.) Az MI hasonlóan a fantáziáló emberhez nem hazudik, csak hallucinál, ami akkor vezethet problémákhoz, ha a működésének következménye van. Tettéért felelős jogalany csak élő, hús-vér ember lehet, MI és más “nem ember jogalany” nem.

    “az állami meteorológiai szolgálat korszerű”

    “A kormány célja, hogy az állami meteorológiai szolgálat korszerű és versenyképes szervezetként működjön, amely megfelel az állam és az energiaszektor, a közlekedés és az agrárium által támasztott elvárásoknak…”

    (mondatértelmezés)

    A meteorológiai szolgálat az állam közszolgáltatása az adófizető polgároknak, ami ingyenes hozzáférést biztosít az időjárással kapcsolatos tudományosan hiteles információkhoz. Egy közszolgáltatásnak nem lehet emberi/polgári igények szolgálatától eltérő célja. Intézmények és jogi személyek szempontjai csak másodlagosan – polgárok igényeire visszavezethetően – érvényesülhetnek. Az időjárásnak olyan jelentős hatása van a polgárok életére, hogy az azzal kapcsolatos információk mindenképpen közérdekűek. Különösen akkor, amikor a világ egyik legégetőbb problémája az éghajlatváltozás. Az energiatermelés, a közlekedés és az agrárium a gazdaság olyan szektorai, amelyekben piaci, (magántulajdonban lévő) profitorientált vállalkozások is működnek. Az e gazdasági társaságoknak való szolgáltatás nem közfeladat. Természetesen – a szektorban dolgozó személyeken keresztül – az említett cégeknek is jár(hat) a közszolgáltatott időjárás információ, de a számukra szükséges speciális meteorológiai információkat nekik   szolgáltatásként a piacról kell megvásárolniuk.

    “az önmagunkká válás útja”

    “… az élet második felében az ember elkezdi az élet valódi értelmét keresni, ennek során az ego már a mélyebb önvalóért kezd munkálkodni. Ez a folyamat az individuáció, vagyis az önmagunkká válás útja.”(mondatértelmezés)

    Az ember születésekor, biológiai lényként, ki van szolgáltatva az őt közvetlenül körülvevő csoportnak. Ez a kialakult környezet a család. Az individuáció egyediségét és személyes identitást létrehozó és fenntartó belső folyamat. A kialakult tömegtársadalmak elszemélytelenítő hatása nehezíti a személyesség kialakulását. Az egyediség sokféle irányból kialakult fogalma a lélek, ami pszichéként értelmezve a szellem és a test kapcsolatát biztosítja. A “saját” lélek a biztosíték arra, hogy az egyén az lehessen, akinek lennie kell. A lélek nem csak teológiai fogalom, tudományosan közelíthető a psziché, az érzelem, a tudat és az ego, az éntudat felől is. Önmagunkká válni nem önzés, hanem létezésünk értelme. A felnőttség tartalma, a félelem nélküli szuverenitás. Mind a kialakult vallások, mind a tudomány azt állítják, hogy lelke csak az egyénnek van. Nem az egyén a közösség eszköze, hanem a közösség szolgálja az egyént. A lélek – bárhogyan értelmezzük – a test lényegadó formája. A fejlődés a lélek minőségibbé válása, ami, ha úgy tetszik, nem más, mint üdvözülés.