illusztráció: pixabay

Édesanyám emlékére

angyal megfogott
elvitt messze
itt maradt
huncut mosolyod
egy pillanatra
érzem mint nézel
a felhők mögül rám
ne sírj mondod
nevess velem
mint boldog
napjainkban együtt
nagyon szerettelek
ne félj
fogom a kezed
szorítalak erősen
énekelnek az angyalok
várnak, s már látom
közéjük tartozol

Lenne egy város, ahol
mindenkinek lenne otthona,
az utcán mosolyognának egymásra
az emberek, a buszsofőr jó utat kívánna,
a hentes mindig kikeresné a legszebb karajt,

nem nevetne ki senki, ha lefújja a kalapomat a szél,
nem mondanák az idősek, hogy bezzeg az én időmben,
a felnőttek soha nem lennének türelmetlenek a gyerekekkel,
minden különbözőségre azt mondanánk, milyen szép színes a világ,
az autósok nem dudálnának a nénire, amikor nem ér át a zöld alatt a zebrán,
a szomszéd nem haragudna Buksira, mert hajnalban sokáig ugatott,
a kocsma előtt nem kellene a köpeteket kerülgetni a járdán,
a vadi új padba nem vésné bele Ricsi, hogy itt járt,
a fiatalok nem nyuggereznék le az időseket,
senki nem szólná le Nikolt a kék hajáért,
nem lenne átverés, bizalmatlanság,
mindenki mindenkit elfogadna,
azt mondanák az emberek,
de szép a mi városunk.
Ha lenne egy város.
 

Őszül a levél

fut a nyár elől

pazarló színek,

vörösre írnak.

Bágyad a zöld,

bársonyt ír a barna,

réznarancsot  vált

az okker aranya.

Momi legszívesebben letépte volna magárál a ruhát, amibe a két bennszülött lány félórával ezelőtt beletuszkolta. Nem elég, hogy a nagy melegben a bőre csúszós volt az izzadtságtól, a száraz fűből szőtt koktelruhától még viszketett is. Már öt perce tipródott a szafari bár ajtajában, hogy ne szaladjon-e vissza a kellemesen hűvös párducmintás selyemruhájáért. Biztos volt benne, hogy ebben a fűszőnyegben inkább fonnyadt szobanövenynek tűnik, mint csábító ragadozónak. Végül úgy döntött, mégsem öltözik át. A ruhát Madame Pampa küldte, és ő tudja, mire harapnak itt a halak. Utolsó találkozásukkor a Madame azt ígérte, mindent megtesz annak érdekében, hogy segítsen Mominak becserkészni egy nagyvadat. Sütő Fanni: Vadász és préda bővebben… →

A Nobel-díj kapcsán beszélni az irodalomról olyan, mintha a  Michelin-csillag kapcsán beszélnénk az ételekről. Az étel az elkészített, evésre szánt készítmények halmaza, az irodalom megírt, közzétett, elolvasásra írt szövegek összessége. A jó étel enni való, ami élvezettel fogyasztható, de legalábbis úgy csillapítja az éhséget, hogy egészséges. A valódi irodalom szöveg, ami jobbá teszi az olvasót, vagy legalább élhetőbbé az életét. Szeretek főzni és írok is. El tudom képzelni, hogy szakács azért hajt, mert három Michelin-csillagot szeretne, de azt nem, hogy egy író azért ír, hogy Nobel-díjas legyen. Egy Michelin-csillagos étterembe nem vágyok, de az ismeretlen Nobel-díjasok szövegeit szívesen veszem kézbe. Eddig még nem csalódtam. Lehet, hogy nem a legjobb író kapja a díjat, de még olvashatatlanul rossz nem kapta. Tudom, hogy nem létezik olyan eljárás, amivel a legjobb író kiválasztható. De arról, hogy a rosszak kiszűrhetők, engem meggyőztek az irodalmi Nobel-díj osztók.

Álmában valami névsort olvasott fel. Nem volt különösen érdekes álom. És amikor a férfi felébredt, arra nem emlékezett, hol és mikor történt a dolog, és arra sem, mire szolgált a lista. De azt megnyugtatónak találta, hogy ő olvasta fel a neveket, mert a névsorolvasók soha nem szerepelnek az általuk felolvasott listán. A tapasztalata pedig azt mutatta, hogy listázva lenni nem jó, az meg pláne nem, ha a nevét nyilvánosan felolvassák. Miközben belefogott a szokásos reggeli rutinba, felöltözés, kávé, azon gondolkodott, vajon ö maga milyen listákon szerepel. Mivel dolgozó, választóképes, adófizető, társadalombiztosított, személyigazolvánnyal, útlevéllel, jogosítvánnyal, lakóhellyel, ingatlannal, gépjárművel, telefonnal, internettel, áram, víz, gáz, csatorna, kábeltévé szolgáltatással, bankszámlával rendelkező személy volt, maga is meglepődött, hogy csak így hirtelen mennyi listát tudott felsorolni, amin ő maga rajta van. Kávéivás közben elhatározta, hogy elkészíti azon listák listáját, amin szerepel.

Június 27. hétfő

Egy hónapos vacillálás után ma reggel eldöntöttem. Lesz, ami lesz. Tök béna vagyok, de nem baj. Elvégre azért megyek, hogy tanuljak. Megírtam Panninak is e-mailben. Idén megyek IRKA táborba. Autóval. Még utasokat is vállalok fuvarozásra.

Június 28. kedd

Gyomorgörccsel ébredtem. Már bántam előző napi hirtelen döntésemet. A többi résztvevő vérprofi. Még irodalmi díjakat is nyertek. Mi keresnivalóm nekem közöttük? Le kellene mondanom az egészet.

Június 29. szerda

Reggel elolvastam az üzeneteimet. Béla és Ilona utasnak jelentkeztek. Délelőtt felhívtam a barátnőmet. Tíz perc alatt tömören vázoltam neki a patthelyzetet. Nem értette. Azt mondta, hogy dolgozik, beszéljük meg este. Este újra hívtam. Nem vette fel.

Június 30. csütörtök

Rosszul aludtam. Álmomban Panni verses feladatot talált ki. Kivert a veríték tőle. Felébredtem. Levegő után kapkodtam. Mellettem a férjem békésen szuszogott az ágyban. Egész nap használhatatlan voltam a munkahelyemen.

Július 6. szerda

Egy hete nem bírok aludni. Még altatóval sem. Visszatáncolni már késő. Nem tehetem meg a többiekkel. Szakembertől kell segítséget kérnem.

Július 12. kedd

Felhívtam három pszichológust. Egy nyaralni ment. A másik idegösszeomlással került kórházba. A harmadik szeptemberre tudna időpontot adni. Teljesen kétségbe estem.

Július 18. hétfő

Panni elküldte a tábor programját. Tele lesz verses gyakorlatokkal. Ez a vég. Elvesztem.

Július 25. hétfő

A kollégáim ma megkérdezték, rendben vagyok-e. Mert a kutatási jelentésben mindenütt jambust írtam bambusz helyett.

Augusztus 8. hétfő

Ma reggel hasmenésem volt. Még otthon. Nem értem el a WC-ig vele. Pénteken kezdődik a tábor.

Augusztus 10. szerda

Ilona lemondta az utazást. Édes kettesben megyünk Bélával. Szép időt mondanak hétvégére.

Augusztus 12. péntek

12.35-kor indultunk el Béla házától. Az M31-esen hívott Panni. Visszamentünk Gödöllőre Zsófiért. 14.45-kor érkeztünk a nyaralóhoz. Zsófi és Béla kiszálltak a ház előtt. Elkezdtem remegni. Megfordultam a kocsival, és elindultam hazafelé.

(A 3. nap feladata: naplóírás a tábor eseményeiről Bólya Péter: Az udvar közepe c. novellája szikár stílusában, a feszültség fokozására főleg tőmondatokkal.)